Utolsó sikolyom elhal az éjben,
Szerelemt?l mérgezve dobban a szívem,
Majd utolsót lüktet, könnyem kicsordul,
Kihuny egy szikra, csillagpor földre hull.
Tengerben földet ér, hol eggyé lesznek végleg,
Csillagpor és Tengercsepp külön nem léteznek.
Hisz, csillagpor a szívem, mi szerelmeden pihen,
Egy tengercseppnyi vágyban, s ez oly hatalmas nekem!
De hiányzik egy ölelés, s ajkadról egy csók,
Egy el nem suttogott szó, könnyet fakasztó bók,
Reszket? testem téged kérve, fülledt éjben veled vétkezne,
És összeolvadva vérünk forrna, míg pirkadat vár éjszakára
A titkom tudod, mégis elmondom neked:
Te vagy az egyetlen, ?szintén szeretlek!
