|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
Olyan a táj, mint a már kész kétszersült torta,
Édes, nagyon is finom… cukormázzal vonva.
Jól körbe nézek, micsoda szépség ez a hótakaró,
Itt-ott vannak teli madáretetők, szotyi lerakó.
A jégragyogástól minden száj jó nagy mosolyú,
Körbe néztem és minden táj cukorbevonatú…
A hóhullást nézni egy pazar-nagy finomság,
De ezt ellapátolni, jeges-nagy munkásság.
Folyik a jó nagy munkásságot adó lezúduló hó,
De ki szereti a telet, annak szájából dől… hahó!
Az arcot a csípős szél miatt kipirosodás éri,
De, aki ettől nem fél, annak lelkét nagy öröm éri!
Nekünk itt már, -sajnos- olyan rég nem volt nagy hó és hideg,
Így naponta adott az öröm… lelkünk nem bús, nem rideg.
Hólapátolás, járdasöprés soká tart, akár estig,
Akkor meg egy forró fürdős áztatás segít reggelig!
Vecsés, 2024. július 29. -Kustra Ferenc József
|
|
Carol Bialock:The best-kept secret
The best-kept secret of them all:
Here is enough.
Now is plenty.
Waiting for something else is to scorn diamonds.
Running elsewhere is to cast off pearls.
Take the jewels and adorn yourself.
You will never glow more brilliantly than here;
You will never be more radiant than now.
Carol Bialock: Legőrzőbb titok
Ez a legmegőrzőbb titok:
Itt van minden.
Most van bőség.
Várni másra, gyémántok megvetése.
Futni máshová, gyöngyök eldobása.
Fogd, és díszítsd magad velük.
Sehol úgy sugározni nem fogsz, mint itt.
Soha ragyogóbb nem leszel, mint most.
|
|
Az északi láng utazása
Sziklákhoz csapódik a szürke, jeges ár,
Vashullám élén a néma csend kettévált már.
Nem fojt meg többé a dér, se a sötét kín,
Szót tépek magamnak a múltnak romjain.
A holnap még ködbe vész, de a lelkem kész:
Már nem félelemmel nézek a pusztulás elé.
Mert nevemet nem törli szél a fagyos szikláról,
Hát szakadjon el kezem már a korhadt fáról.
Messze a parttól, hol a jövő éhesen vár,
Már nem szikla dacol, hanem íves, élő üveg-vár.
A városfalon zöld inda-véna lüktet lassan,
Futurisztikus csend ül a szívemen panaszosan.
Nincs zaj, csak halk mágnes-suhanás az égen,
Tiszta járatok futnak a kék messzeségben.
Nem fárad a hús, az acél és az élet egybefolyik,
A holnap már nem várat, a jelenig kinyúlik.
De a csillagporos égen a hollók árnya száll,
S a jövő városában a régi lélek visszajár.
Tépd szét a hálót, te fényes, futurisztikus gép,
Hadd lássam a szoftver mögött, mi az, ami még ép!
A kiber-térben is a vihar az egyetlen úr:
A vad szív a jövőben is a sötétbe nyúl.
Hiába a fényváros, az üveg és a hologram-ár,
Lelkemben a vashullám élén a csend kettévált már.
Nem töröl le az AI, se kor, se gép-szigor a fáról:
A nevem ott ragyogott az örök, jeges szikláról.
Mert több vagyok, mint kód, és több, mint puszta sors:
A vihar maga vagyok, mely a világ felett gyors.
Trónom a föld lesz, koronám az ordító éjszaka.
Wino – Amnis
|
|
(leoninus trió)
Fölmerült, hogy újrakezdek… ezen elég régóta révedek.
Ha újrakezdem, mi lesz múlt életemmel? Az egész létemmel?
Ketyegnek a másodpercek, a rendes percek… idő rohan múlnak is az évek.
Életem újítva vajon hová vezetne, csőddel lelkem vajon mit kezdhetne?
Az életem nem balzsamos kőszírt a régi, nagy, masszív fáraó sir köröttem…
Ha még próba életünk sem lehet, életem elcsorogna… mit sürgős vizelet?
Ha körülmények nem úgy alakulnának, akkor mit köszönhetnék a múlt máknak?
Tudom, sokak jártak úgy, hogy siker elmaradt… élettóban nem is fogtak halat!
Sorsomban írva, éltem társa a magány? Kérdem: mér’ érdekelne ez a posvány?
*
(tíz szavas)
Az átkom tovább dolgozik (a szemét) lehet,
Így halok? Lehet!
Vecsés, 2025. július 26. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
Hmm…
Üldöző sírás,
Félelem más,
Régre gondolni… oly’ butás.
Sirok magánytól,
Magányos… sírástól.
Anyádtól…
Átoktól…
*
Társasági magány,
Letargiás magány,
Üldöznek… magány,
Hamis folyamodvány.
Gyertyafény is szomorú,
Élet szomorú,
Bú.
*
Nem bánkódok,
De min gondolkozok,
Mérgem-magányom,
Életfáradtságom.
Másik élet kellene,
Normál élet eleme…
Deleje!
Vecsés, 2024. július 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, septolet trióban.
|
|
Carol Bialock:Breathing Underwater
I built my house by the sea.
Not on the sands, mind you.
Not on the shifting sand.
And I built it of rock.
A strong house.
By a strong sea.
And we got well acquainted, the sea and I.
Good neighbors.
Not that we spoke much.
We met in silences.
Respectful, keeping our distance,
But looking our thoughts across the fence of sand.
Always, the fence of sand our barrier;
always the sand between.
And then one day
(I still don’t know how it happened), but the sea came.
Without warning.
Without welcome, even.
Not sudden and swift, but sifting across the sand like wine.
Less like the flow of water than the flow of blood.
Slow, but coming.
Slow, but flowing like an open wound.
And I thought of flight and I thought of drowning and I thought of death.
And while I thought the sea crept higher, till it reached my door.
I knew, then, there was neither flight nor death nor drowning.
That when the sea comes calling you stop being good neighbors.
Well-acquainted, friendly-from-a-distance neighbors.
And you give your house for a coral castle,
and you learn to breathe underwater.
Carol Bialock: Lélegezni víz alatt
Állt házam a tengernél.
Nem plázsra épült.
Nem futóhomokra.
De sziklára raktam.
Nagy házat.
Nagy tengernél.
S jó ismerősök lettünk, a tenger és én.
Szomszédok.
Nem beszéltük túl.
Nyugton elvoltunk.
Tisztes távot tartva, de
Volt véleményünk a plázson túliról.
Köztünk a plázs, mint drótkerítés;
Köztünk őrt állt a plázs.
S aztán egy nap
(Nem tudom, hogy, de) a tenger megindult.
Jött hívatlan.
Jött üdvözöletlen.
Nem friss, gyors pezsgőként, borként folyt át a plázs drótján.
Nem úgy folyt, mint a víz, de úgy folyt, mint a vér.
Lassan, de jött.
Lassan, mint ki nyílt sebből folyik.
És láttam magam elfutni, meghalni, megfulladni.
S a tenger csak kúszott feljebb, elért az ajtómig,
Már tudtam, nem futok, nem halok, nem fúlok meg.
Ha jön a tenger, vége a jó szomszédságtoknak.
A csak-távolból-kedves-szomszéd-viszonynak.
S házatok adjátok korall várért,
S tanultok lélegezni víz alatt.
|
|
Az emlékezet ereje versem javitásra szorul, ha lehetséges!
De a mi két szívünk ott együtt fog énekelni szépetn.
szépen.
|
|
Orcák összeborultak, egymásban érezhetik heves gondolatokat!
Orcák összeborultak, meg a testükben a gondos mozgásokat.
Orcák összeborultak, füllel meg hallják nászágy nyikorgásokat.
Orcák összeborultak, kint meleg nő, ők érzik a hőhullámokat
Orcák összeérnek már,
szinkronban zeng a forró testük.
Izzik a reggel.
*
Orcák, ha elől egymásba forrtak, szélére kerültek a szerelem-kútnak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, vízbe lökve vége a cserépkorsónak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez egy kihívás az ebédre hívásnak.
Orcák, ha elől egymásba forrtak, ez véget vet a nevető ajkaknak.
Orcáik összeforrnak,
szerelem- kút szélén csók lebeg.
Elhallgat a száj.
*
Kert végében újhagyma ágyások, ők onnan lesik, hogy bizony ők mások.
Kert végében újhagyma ágyások, ők el is döntik, hogy kissé nagyon mások
Oda les az újhagyma,
a kert végében suttog, - bizony
mi mások vagyunk!
*
A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, ők egy kis össze bújásban benne lennének.
A fürtös paradicsomok tízesével lengnek, rá is jönnek, hogy ők kenyér feltét lesznek.
Olvad reggeli napfény,
összebújnak akár a remény.
Nem leszünk feltét!
*
Orcák szeretően viselkednek, egymástól el nem mennek!
Orcák szeretően viselkednek, egymást nagyon szeretnek!
Orcák ölelik egymást,
némán, szelíden lelkük együtt.
Összeforr szívük.
*
A szél meg föl támadt, angyalhajat rájuk fújva támadt…
A szél meg föl támadt, szemük alatt örömkönny száradt…
Olyan vágy szállt reájuk,
testük egymásban oldva pihent.
Örömkönnyük száll.
*
Az udvari diófának van egy vékony-vastag csodaága, ez mi szerelem fölvigyázója!
Az udvari diófának van egy nagy, szerelmi csodaága, ő az össze borulók megóvója…
Omlik ágról a csoda,
mit dió rejt, őrzi szerelmet.
Összebújós hely.
*
Éljen a szerelem, nem is baj, ha az angyalok óvnak engem,
Éljen csak a szerelem, sokáig, nagyon óvjon még engem!
Oly halk a világ, mikor
rám néz szemed, megáll a jelen.
Csókodban lakok.
Vecsés, 2025. május 7. – Siófok, 2025. május 8. - Kustra Ferenc József- írtam: az anaforás leoninusokat. Az anaforás senrjonokat: Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta.
|
|
Mindenre emlékezni fogunk a végén,
Ó, kedvesem... És ha az élet nem ér véget,
De még kitartóan a sírban tart-
Akkor, még ott is emlékbe foglaljuk a szépet!
Ha, örök mozdulatlan is lenne a kéz és a száj néma,
Mint két fekete barlang, amelyek ritkán kölcsönöznek
Akarat nélkül visszhangot, éneket a viharban,
De a mi két szívünk ott együtt fog énekelni szépetn.
És, ha nem akarja azt, ami fény és nemes bennünk,
Emlékeztet azonban arra, hogy, ami agyag volt,
Reszketni fog, mert az agyagot örökkön gyúrják, alakítják,
Megőrizve annak a kéznek nyomát, amely alkotott.
Mindenesetre emlékezni fogunk a végén
És bárhová is sodorjon minket a sors,
Mindig és mindenhol, bármikor és bárhol,
Ha megcsörgetem a láncomat, a tiéd nekem válaszol!
|
|
Fehér tenger ringat, selymes vágyakozás,
Ahol a lélek még nem tudja, mi a szakítás.
Biztonságos öböl, hol a csend átölel,
S a jövő súlya még semmit sem követel.
De a nyugalom mélyén egy kapu vár reám,
S a ködbe vész a fény a város oldalán...
Már nem számolom a percet, csak a ködöt,
mely selyem-fojtásként fekszik a város fölött.
A gázlámpa fénye bűnös, sárga folt az éjen,
állok magányosan, a néma falak tövében.
Viktoriánus gyászruhámra ráfagyott az idő,
míg mások álmodnak, nekem a csend a hívő.
Nem vagyok hős, se szörny, csak kései árnyék,
ki elfeledett nevek után a sötétben járnék.
Vénámban nem vér lüktet, csak a hold ezüstje,
tekintetem rátapad a gyárak kormos füstjére.
Vágyom a napot, mit évszázada nem láttam már,
de tudom, a hajnal nekem csak pusztulást kínál.
Látod e kaput? Rozsdás vasa sorsom tükre,
zárva a tegnapba, kárhozva az öröklétre.
Lépteimnek nincs zaja a nedves macskakövön,
idegen az élők közt, s idegen a sírrögön.
Csak a köd ért meg, e puha, szürke magány,
mely átölel, mint anya a gyermekét az éj derekán.
De te nem vársz kegyre, sem hűvös, tiszta szóra,
rárontasz az éjre, az örök virrasztóra.
Kabátja szélét ökölbe zárt kézzel fogod,
s magaddal rántod oda, hol sorsod megoldod.
Nem ő ragad el, te viszed őt ki a fénybe,
vagy ketten zuhantok az örvénylő sötétbe.
Zuhantok a ködben, mi tajtékzó hullám,
át a viharon, mi gótikus és néma talán.
A vámpír arcán a gőg rémületté válik,
mert érzi: a hited a csontjáig hatol, odáig,
hol a bűnbánat s a kín feszül a mélyben,
s minden bűnötök egyesül az esővizes éjben.
Ketten a part mentén, hol az idő is megállt,
az ember fényt keres, a vámpír meg halált.
De most mégis együtt, a fekete esőben,
lépdeltek szótlanul a közös jövendőben.
Előre menjek? – kérdi a szív, mely még ver,
s a válasz a csendben, a sötét tengerrel kél fel:
Menj, mert a lábad alatt még vágy ég és élet,
menj, s én őrzöm a hátad, míg el nem érnek a fények.
Nem vagy már fogoly, s én sem vagyok börtönőr,
kiszakadtunk végre a magányos körből.
Vezess át a parton, hol a bűnbánat véget ér,
s hol a napfény és eső végre egymáshoz ér.
Mondd, mi a neved? – kérded a parton megállva,
S a tenger morajlása belevesz az éjszakába.
Leveti kalapját, s a fény felé fordulva vall:
Elias vagyok – suttogja egy fáradt sóhajjal.
Ez a név volt a híd, mi a múltból idáig ért,
S e névvel fizetett az elmondott imákért.
Már nem sötét árny, csak egy megfáradt vándor,
Ki szabadulni vágyik a bűnös magányból.
A fény eléri őt, s az arca már nem sápadt,
Elias elindul, hol nem talál több bánatot.
Te lépsz a napba, ő marad a szelíd homályban,
De neve ott visszhangzik minden újabb dalban.
A part magányos, az eső is elállt régen,
S te egyedül állsz a ragyogó, tiszta égen.
Már nem rántod magaddal, elengeded a kezét,
Mert szívedbe zártad az árnyék üzenetét:
Hogy Elias neve, s a ködös, közös éjszaka,
Mindig hazavár, ha túl nehéz a lét szava.
Ihlette: White Sea, STORM, Depeche Mode zene hallgatása, és egy játék amiben részt vettem.
Wino MI
|
|
(septolet)
Élet, ha bekövetkezett,
Engedélyezett,
Feltérképezett,
Formatervezett,
Sejt-emlékezet!
Lélektépő életedből mamutfenyő…
Mennyhez lökdösődő… ölelj költöző!
*
(Tükör apeva)
Szív
Zuhan.
Siratva
Hordja múltját.
Fényben oldódik.
Fényben oldódik.
Hordja, múltját
Siratva
Zuhan
Szív.
Vecsés, 2025. április 25. – Siófok, 2025. április 28. - 2 szerzős. Kustra Ferenc József én írtam: a septoletet. A tükör apevát: szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva írta.
|
|
(I. blokk)
Ehun-e az ideji farsangi bál, ezt mutatja meg a fali naptár… bál!
Úrinők és urak odalovagolnak… én kértem kölcsön talicskát… tolnak.
Van nekem is álarcom, kutyaház függönyét leloptam, aztán elfutottam.
Útközben a rongyon ujjammal nagyobb lyukat fúrtam, végére csak caplattam.
Ott láttam, urak mentéjét és kardját elvették, szemeink ezt vígan legelték…
Aztán kezdte zenekar a mazurkát, a garázsban meg argentinok tangóját…
Mondtam… nekem a fánkok a várományosaim, keressék… hová tették jányok?
Dáma sereg irtó álarcos volt, de ők csak mentés urakkal kokettáltak... volt.
Én úgysem ismerném föl a maskarás dámákat, igy inkább kerestem fánkokat!
Volt egy egyszerűbb kisjány, ő énhozzám csapódott… fánkokhoz, lekvárhoz juttatott.
Kente sorban jóféle, hétféle fánkokat, én… zabáltam a töltött fánkokat!
Kisjány hozott egy befőttes üveg kávét, mit túl lakva rendeltem... ittam levét.
A kisjány jól leszidott, sok lekvár volt a ruhámon… gyomrom fájón forgolódott…
Nem figyeltek... tánctól, kilopott az udvarra… én meg hazafelé sántikálva…
Eszembe maradt a kisjány, sőt, útközben a zene is, végül is halkabb maradt…
Tetszett a kisjány… de elmémet letakarta a sok fánk, mint kitalált koholmány.
*
Hazaérve: ki kellett kefélnem a sok beszáradt lekvárt… „azt a hétszázát…”
Pedig, igen sejtető volt a kisjány, tömött lekis fánkokkal… sok csodával…
Ő nem akart fánkozás helyett… velem beszélgetni! Jussom nem lett fánk helyett!
Tán’ ismerősöm volt zabába? Kisjány is hordott maskarát: ismerős fánkosba?
***
(II. blokk)
Pedig figyeltem ám, ahogy fánkokat falva csámcsogtál,
lekváros bajuszod alatt a világra csak bámultál.
Beszélgetéshez levegő kell, az nálad épp elfogyott,
a lekvár vitte el az eszed, nem én, ma már köztudott.
Maszkom mögött nevettem, mikor szidtad a sok dámát,
hogy egyik sem kínál fánkkal... csak illegeti magát.
Én meg csak kentem serényen, szilvát, epret, barackot...
s vártam, mikor látod meg végre a jó pillanatot.
Már nem jöttél utánam, mire kilógtam az udvarra,
csak a zene kísért haza, meg a fánkszag a ruhámba'.
Másnap jutott csak eszedbe, volt ott egy egyszerű kisjány,
Nos, hát hallod-e végre, bizony én voltam ám, az a jány.
Álarcom már a szögön lóg, a lekvár rég elfogyott,
de most farsang jön megint, s a talicska kissé kopott.
Ne csak a fánkot keresd majd, nézz a kisjány szemébe is,
csak maszk nélkül, lekvár helyett szóval… meg egy mosollyal is.
Vecsés, 2025 április 12.- Siófok, 2026. január 12. – Kustra Ferenc József - írtuk: kétszerzősnek. I. blokkot én írtam, -Gránicz Éva szerző-. és poétatársam- a II.-at.
|
|
Jel a semmiben
Csak a kvarcóra kattog, s a gép hideg szive dobban,
Míg odakint a csend súlyos, sötét gyémántként robban.
Milliárd fényév távolság feszül a bőröm és a Föld közt,
Egy porszem vagyok csupán a csillagközi porfelhők közt.
A horizont itt nem vonal, csak egy görbe, kék ígéret,
Melyet elnyel a vákuum, mihelyt a szemem odaérhet.
A szkafanderem börtön, de az egyetlen otthonom,
Minden emlékem egy kopott, digitális fotón hordozom.
Néha beszélek a falnak, mintha valaki hallaná odaát,
De a válasz csak a statikus zaj, mi átjárja a kabin falát.
Vajon ott lent még süt a nap? Még zöldellenek a rétek?
Vagy már csak én maradtam, ki őrzi ezt a régi képet?
Sodródok, mint egy roncs, mit a gravitáció rángat,
Nem érzek dühöt már, s nem érzek semmi bánatot.
Súlytalan a testem, s a lelkem is lassan elszakad,
Feloldódom a fényben, mi a távoli galaxisokból fakad.
Egy jel vagyok a semmiben, egy halk, tűnő frekvencia,
Kit elfelejtett a világ, s befogadott a kozmosz hiánya.
Wino MI
|
|
Farsangi időkben…
Patkó csattogást hallik, hallszik’,
Megnézem, farsang el nem múlik…
Patkó csattogást hallik, hallszik’.
Látom, a gyerek udvarban vágtat a hintalóval,
Közben egy gallyal a farát üti... ő élőszóval…
Látom, a gyerek udvarban vágtat a hintalóval.
Aztán leugrik az állatról és rohan befele,
Kiált anyjának, anyám, hasam éhes, reggelizne…
Aztán leugrik az állatról és rohan befele.
Patacsattogás eltűnt, nincs tovább.
Hah!? De hallom az farsang van tovább…
Patacsattogás eltűnt, nincs tovább.
Éppen farsang van és egy ördög futva igyekszik,
El is fut! Pedig mondanám, szarva… kimelegszik…
Éppen farsang van és egy ördög futva igyekszik.
Pata csattogása kétlábasként nagyon tetszetős volt,
Még jó, hogy láttam és nem csak hallottam… a mesehős volt…
Patacsattogása kétlábasként nagyon tetszetős volt.
Vecsés, 2023. december 9. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben a farsangról.
|
|
Sok úton elkallódtam, eltévedtem
És hosszú bolyongásom során,
Álmodtam, hogy találkozom egy árnyékkal,
Aminek neve "boldogság".
De sehol sem találtam —
Aztán egy nap, fáradtan,
Egy remegő erdőben,
Rövidke pillanatra megálltam.
Egy öreg fa alatt, mint én,
Egy lány és egy fiú csókolóztak,
Halkan szépeket suttogtak...
Egymást vigasztalták.
És amikor indulni készültem, a fiú mintha
Odahajolt volna hozzá
És halkan ezt mondta: "Ó, te, szerelmem;
Te vagy az igazi boldogság!"
Összerezzentem és abban a pillanatban,
Egy gyors pillantással,
Megfordultam, hogy jobban lássam,
Milyen is az álmodott boldogság?...
Olyan lány volt, mint sokan mások
Falvakon és városokon át:
Nagy szemekkel, fehér mellekkel,
Gyönyörű ajkai kiemelték báját.
Míg én egy életen át vándoroltam,
Vándorlónak, ó jaj nekem, —
Mikor az utak mindenhol,
"Boldogsággal" telnek meg!...
|
|
Maszk mögé bújt a falu népe,
Kolomp szava cseng esti kékbe.
A bundák alatt a tánc dobban,
Jég recseg, olvad a hópaplan.
Busó szökken a máglya körébe,
Fapofa vigyorog tél szemébe.
Tűz csókol szalmát, roppan a csend,
Hamvával száll el a dermedt rend.
Tészta nevet lisztes kézben,
Fánk illata száll a szélben.
Bor megcsillan és cseng a pohár,
Nevetésből épül a határ.
"Kisze" szalmabábja vízre szállt,
Viszi bajunk, viszi a halált.
Jön a hír az ágak rügyével,
Élni hív, a tavasz már közel!
Zajjal verjük, fénnyel űzzük,
Ami fázott, most elűzzük.
S míg hamu hűl a föld ölén,
Zöld álmokat sző a remény.
*("Kisze": Szláv eredetű szó, általában a "rosszat", savanyút, a régit jelenti.
A kisze = a tél és a nyomorúság megszemélyesített „savanyúsága”.
Nem ember hanem egy állapot neve, amitől közösségi rítussal búcsút vettek. )
Siófok, 2026. január 10.-Gránicz Éva- |
|
Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd… egyszerűen meséses…
Simogatnom, maga a kéj, azt élvezem, ez jól áll nekem.
Vágyam a bűnösségbe hajló, miattad ez meg neked áll jó’.
Mindenhol
Ilyen, kedvelem…
Élvezem.
Zamatos,
Kéjre éhesen…
Élvezem.
**
Lángol a vágy, testembe vájt, bennem a tűz hajt.
Éj leple takar, heves szívem téged akar.
Bűn, ami kell, csábít a szép vágy, édes a jel.
Vecsés, 2019. április 9. – Siófok, 2025. augusztus 31. Kustra Ferenc József – írtuk kétszerzősnek, erotikus, alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal.
|
|
Hideg folyosó,
papucsok sorakoznak.
Kint marad az év.
Fagyos az utca,
a tatami még meleg.
Mezítláb, virtus.
Kint fehér hó hull,
bent csöndben hajolunk meg.
Tél figyel minket.
Izom emlékez,
az év is dobni készül.
Nem ellenkezünk.
Tizenkét ütés,
"ukemi" az időtől.
Gurulunk tovább.
Durran a dugó,
a gondok földet érnek.
Most pontot kaptunk?
(Új év)
Új év hajol meg,
fogadalom leszorít.
Majd az edzésen.
Tiszta tatami,
az első lépés könnyű.
Kezdődik megint.
Hó alatt a föld,
nem mozdul, mégis tanít.
Várni is erő.
Csendes szőnyeg vár,
lépteink eltűnnek rajta.
Így múlik az év.
Légzés és idő,
egy pillanatra együt.
Mert most van csak most.
Év hull, mint dobás,
elengedsz, hogy megmaradj.
Földre ér idő.
(Új kezdet)
Nem lesz ígéret,
csak újra meghajlunk majd.
Minden kezdetnél.
Tiszta tatami,
az első lépés üres.
Bármi megeshet.
És letérdelünk,
ami volt, már mögöttünk.
Kezdés előtt csend.
Ízület ropog,
idő is recseg kicsit.
De végül enged.
Megfog, elenged,
mint napok egymás után.
Tudjuk váltani.
Edzés vége van,
kint már másik év létez.
Izzadt a béke.
(Öreg judos)
Reggel már lassabb,
este bölcs a mozdulat.
Már nem ugyanaz.
Évek nem ütnek,
csak egyre pontosabbak.
Mutatják hol vagy.
Minden ránc emlék,
ez nem gyengeség, térkép.
Vissza magadhoz.
Ifjan még repülsz,
most már érkezni tudsz jól.
Ez is tudás ám!
Nem siet semmi,
a türelem is izom.
Sokkal mélyebben.
Kevesebb erő,
több a súly a jelenben.
Így maradsz állva.
*("ukemi": Eséstechnika, a művészete annak, hogyan essünk el biztonságosan. Mert aki tud esni, az tud továbbmenni.)
Siófok, 2026. január 2. -Gránicz Éva- Írtam: Senrjúban.
|
|
Magas, hajlékony teste vékony,
Mint nyáron növő akácfának.
Ő, mintha egy idegen országból jött volna,
A képzeletben, előre látott lánynak.
Gesztusa borzongva bűvöl el,
Amikor ruhája selymes szélével megérint.
Vagy ha mosolyogni látod, ha a szemeit látod,
Veszélyesek, mint tengeren a magas hullám szint...
Ó! a hangzata, megszólalása! — szavak akkordjai, —
Jólelkű, gyengéd, mint húroknak sírása, —
Őt hallgatom és hiszem, hogy nekem bármit mondana,
Úgy ahogyan az öregek hisznek a szent könyvben, úgy hinnék őneki.
Gyakran szid, de jól tudom,
Később édesebben megsimogat;
És lelkem lelkében elveszik,
Mint egy nyugvó napsugár a tiszta horizont alatt...
Mit érdekel, ha hűtlen!...
Gyűlöljön vagy feledjen,
Ő, engem szeretett – mindig magát megőrizve,
Alapjában erénye, nekem örökké szépet teremtett.
|
|
(Bokorrímes)
Magaddal hoztad a hideg iránti érdektelenséget,
Tömegkívánsággal kapcsolatosan... nemtörődömséget,
Meg a vizet nagyon keményre fagyasztó lelketlenséget?
(3 soros-zárttükrös)
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján,
Kíméleted nincs? Ennek Te rendesen vagy híján…
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján.
*
(Senrjon csokor)
Repülő lett az idő,
Nem számít kit akarunk, ő jő!
Ilyen ez a tél…
Már évek óta telet
Még csak nem is láttunk, most vajh’ lesz?
Ilyen ez a tél…
Azt a kacifántosát,
Mikor meg a naptárba megjött…
Ilyen ez a tél?
*
(senrjú csokor)
Csípős szellő itt
Játszik velünk, hideg hol?
Ilyen ez a tél…
Nem voltam senki,
Nem is lettem én senki…
Ködben, köd nélkül!
Mi sem szikrázik,
Ha nem párja a hideg…
Ha nincs, minek köd?
*
(haiku csokor)
November útja
Már beleér a jégbe.
Hószállingózás.
Rögök sötétbe
Burkolództak, megfagytak.
Erdő hóban áll.
Erdő, vastag hó
Alatt, mint ami kihalt.
Téli álomban…
Vecsés, 2020. március 5. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
|
|
(bokorrímes)
A szó elszáll, a betűk, miből állnak szétesnek,
A mondatok elporladnak, gondolatok leesnek.
A mondanivaló értelmei oly’ gyorsan elvesznek!
(3 soros-zárttükrös)
Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza,
Mit, ha kimondasz, az gyorsan lesz élet egy morzsája.
Gondolatok, életből fölmerült fekete reneszánsza.
(bokorrímes duó)
Hmm… az életben a második esély?
Hogy amikor lefele lejt a meredély?
Ha kimondod, az már maga az esély?
Van oly’: „elkáposztásítottalanítottátok” … te ezt kiszeded a levesből.
Van oly’: „szép” … ami lehet egy kakadu, de ezt ne kivedd a levesből.
Van oly’: „ellehetetleníthetetlenségeskedéseitekért” … Ezt is a levesből?
Van oly’: „megmásíthatatlanságotokért” … Ezt se vedd ki a levesből…
(leoninus)
Vannak szavak, amik a kiejtéskor változást mutatnak. Ez faladat... nagykor.
Vannak szavak, amik a kiejtéskor pl., hat féle jelentéssel bírnak kiejtéskor
(HIQ)
A szádból
Kiesett szó… vég!
Vissza nincs!
(senrjon)
Amit egyszer kimondtunk,
Azt már elfújja a kinti szél.
Még ha suttogsz is!
(leoninus)
Végül van egy arany mondás: Hallgatni arany”
***
Szó, ha kirepül, vissza már sosem tér,
Megsebez, vagy gyógyít, tőled függ, mit ér.
Nem a szó számít, hanem ahogy mondod,
Hangod zenéje tárja fel a gondot.
Van, mikor a csend többet ér a szónál,
Idő súgja meg, mi igaz, mi formál.
Gondold meg, mit írsz, mielőtt kimondod,
Türelem az út, mely békét hoz, nem gondot.
(Tíz szavas)
A szó hangja messzire ér,
Szívben marad és sokáig elkísér.
A szót az idő formálja,
A helyzet ma csenddé torzítja.
(Senrjú)
Kimondott szó már,
nem fordul vissza soha.
Hangja megmarad.
Szó száll a csendben,
hangja sebet ejt mélyen.
Csend őrzi némán.
Ugyanaz a szó,
más időben mást jelent.
A hang dönt végül.
Vecsés, 2024. december 1. - Siófok, 2025. október 9. – Kustra Ferenc József - Gránicz Éva - Írtuk: kétszerzősnek.
|
|
Nézem a virágcserépben lévő virágokat:
Vadvirágok, ültetés nélkül jelentek meg,
Gyönyörűek és sárgák...
De a fiatal bejövő nő azt mondta nekem:
Ó, milyen csúnya virágok.
Tudom, hogy ő ezzel valamit akarhatott,
Mert burkoltan, gúnyos hangon kacagott.
|
|
Szerdán, amikor visszaértünk a fa turistaházból,
azt mondtam, hogy ne beszélj velem,
amíg meg nem győződsz
három dologról:
nincsenek tökéletes kapcsolatok,
minden múltbéli szerelem újévkor újból ránk száll
és a világban az összes törpe kék.
Szerdán, kaptam egy levelet az elekrónikus postámon,
amiben azt írtad:
hogy, ha nagyon akarom...
te tudsz hinni bármiben,
még bennem is
és ne feledjem azt, ami a legfontosabb:
ha már nem még akarom látni,
akkor az esetben én válok
az ő titkos új év utáni ajándékának.
Szombaton, csendben tértünk vissza a faházba
és miközben tökéletes szerelmet éltünk,
régi szerelmeinket a hóban rejtegettük,
mindketten meg voltunk győződve
egy vitathatatlan dologról:
a világon minden törpe kék!
|
|
Ha indián-táborban élnék, igy hívhatnának, mitől sem félnék.
Ha sántult lovamat vezetném: kinevetnének… következmények…
Ember nem hinne szemnek, nincsen sánta lova indiánok seregének.
Alkonyatkor, ha már bandzsitó lenne a nap, misézne az indián pap.
UFF
Vecsés, 2025. január 1. – Kustra Ferenc József – írtam: önéletrajzi írásként.
|
|
A múlt.....
Ahol a bűnbánat kullog utánnad,
Amit ezerszer megbántad.
Szeretnél mindent elfeledni,
A múltnak búcsút inteni.
Látsz hamis barátokat,ellenséget
Szomorú halottas menetet
Megbukott gondolatokat,félelmet,
felejthetetlen szerelmeket.
Siratod apádat,anyádat,kutatod
Csonka, szenvedő hazádat.
Soha meg,nem szünő keserved,
Vissza,nem hozható szerelmed.
Az életed olyan volt mint a körhinta,
Rossz lóra ültél,az volt a hiba.
Mikor a fortuna végre megérintett,
Mennyekig ért a képzeleted.
Elestél mert telhetetlenséged határt
Nem ismert,az lett a véged.
Ha nem tudtad még eddig tudd meg hát
Végre,magad voltál a magad ellensége !
Ágoston Tibor
|
|
|
|
Ma 2026. január 19. hétfő,
Sára, Márió napja van.
Holnap Sebestyén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
