 
Fekete éjnek békéjében áll a régi kolostor,
Hosszan zengő harangja búsan szól,
Kis szobák öreg falai között,
Lakóit felveri, álmaikból felébreszti,
Kik imájukba, Miatyánkba mélyednek,
A harangok hangja áldással őket köszönti.
A kis szobákban a csend s boltíves ablakán
A sötétség halvány fénye nyomot hagy padlózatán.
Rozsdás rácsok árnyéka vetül, mintha ablaka ... zárva volna,
Az éjnek denevére szárnyaival repdes,
S kiváncsian figyeli őket, kis szobájuk folyosóján.
Kanyarogva repül, hasítva a levegőt,
Sipít egyet s ijedten eliszkol.
Fekete fantomként lépkedő apácák,
Hosszú ruhájuk susog, kezükben égő fáklyák
Útmutatóként, fényük mutatja szobájuk ajtaját.
Beléjük a jó Isten egy kincset dugott el,
Szemükben ... hosszú szempilláikon az álmokat.
Vérükben óhajuk magját,
Hitük megannyi éjszakába veszett,
Kérdezem nővérem ... apáca, merre tovább?
Tested élettel telve, soha nem tudod meg: Mi a szerelem?
Sótlan szád csak szenteket csókolt,
Te halott vagy a világ számára ... sorsodat szereted
Hagyd a gondolatokat, szomorúak,
Nővérem vedd zsoltári könyvedet,vess keresztet
A vétkeknek gondolatát hagyd,
Mert a vétkes Én vagyok nem Te. |
|
