|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
S testét keresztül szeli egy hosszú, jeges remegés,
Ő az, Istenem segíts ... higgyem más alkalom nem lesz.
Egy hőhullám, mely vérpirosan arcába szökött,
Elsöpri sötét gondolatát s a tárt ajtó előtt ... valamit nyögött.
Ő, ott állt, az ajtófélfa keretében,
S mint kovács fogója, szorította a lány szívét,
Összekuszált gondolatok kavarogtak fejében,
Egy hangot hallott, mintha ezt kiáltaná: Itt az alkalom, ha még akarod!
Égtek az ajkak s a vágy tüzében
Reszketve közeledtek.
Elfelejtették a kolostort, a szenteket az égből,
Szenvedélyesen ölelték egymást, Istenem bocsáss meg ...
Nem elég a szépből.
--------------------------------------------------
Azon az éjszakán vihar volt,
Csattogott az Égbolt
Mind erősebben, mint az ágyúgolyó,
Megrázta a természetet ...
Esése a felhők részéből,
Villogó tőrharc szikrázott
Tízszeresen erősebben,
S minket megvilágított.
--------------------------------------------------
Reggelre a felhők, mintha nem is lettek volna ...
Tiszta Ég, de jéghideg volt minden.
Csak a szél fújt hevesen ...
S a fák vizes ágairól
A reszkető levegőben
A Hold elsietett.
Rózsás volt a hajnalpír,
Kelet lángjában égett,
Két fehér test magában,
Csak a halvány Hold tudta ...
Szerelmesek voltak ágyában az éjjel. |
|
|
- november 24 2009 14:36:34
Kedves Elemér!
Nem először olvasom végig ezt a versedet. S próbálom a mondanivalót kivenni belőle. Az írod a második elkülönített részben, hogy: "...s minket megvilágított". Ez azt jelenti, hogy Te is részese voltál a találkozásnak. Mindig mondtam, hogy néha nagyon is különösen fejezed ki a mondanivalót.
Ez most nem az "Egy szerelem három éjszakája" volt, hanem egy nagy szerelem "egy éjszakája", lehet így gondolni?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 17. hétfő,
Hortenzia, Gergő napja van.
Holnap Jenő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
