ma reggel úgy ébredtem
egy éve volt mégis lassan telt el
( cammog az idő )
fájdalmas hiányod faként nő
ezerszer vissza vágtam
mégis mindig vissza rángat
-Kórház,ágy...halál-
fogtam kezed amíg bírtam
közben az életemért is harcot vívtam
csak egy percre itt lehetnél:
nem tennék mást csak szeretném
újra mit elvett tőlem az élet
téged ki mindenkitől jobban féltett
( helyed üresen áll azóta )
az asztalon egy hátra hagyott karóra
már nem jár csak némán hallgat
egy életet hátra hagyva
nem mutatja már az időt
a halál fogságban nincsen jövőd
emlékeim sosem kopnak
-szívemben élsz-
soha el nem doblak
.... és sikeres holnapot:munkában,sorsba
