Leszállt az éj, jön az álommanó,
Apró, fehér sipkás álmot hozó,
Piciny zsákjából, csillámokat szórva,
Jó gyermeknek szép álmokat adva.
De ha rossz voltál a nap folyamán,
Fogadd hát rémségek hadát.
Hószín köpenyéb?l arany helyett, kormot hint terád,
Kivéve, ha elnyered a bántottak mosolyát.
Akkor újra szállhatsz virágos rét felett,
Lenézve a világra, ezüstszín Pegazus hátán,
Mélytengerek alatt, az Üveghegy felett,
S nem ér el a gonosz sámán.
Légy hát jó mindig, szeresd családod,
S mindig szép lesz éji álmod.
hajnicska - szeptember 10 2007 20:11:12
Egy gyermeket nézni ahogyan alszik, az egy anyának maga a csoda.Gyönyör? érzelmeket vállt ki az emberb?l,amit most te tökéletesen lefestettél nekünk.Köszönöm. Hajnalka
juhy - szeptember 11 2007 08:47:39
Valóban megindító, egy alvó kisgyermek. Ezt a verset unokahugomnak írtam. Nem fogom megtudni, milyen lehet anyának lenni, hiszen fiú vagyok.
Üdv!
