Egy kis csillag tengerkékben
Elvész a nagy fényességben.
De ha jő a szürke alkony,
Felcsillan az égi arcon.
Amikor a Hold már ásít,
Ő azt nézi, hol a másik?
Eltűnt égi szappanhabban,
Vagy már fedi felhőpaplan?
Hol az űr sötétje villan,
Gyémánt szeme arra csillan.
Lám ott várja fényes társa,
Nincs is többé maradása.
Sziporkázva az örömtől,
A Tejúton viszi Göncöl,
Átöleli csillagkarja,
Sugarával betakarja.
Felhő mögött nagy titokban
Összeforrnak csillagcsókban.
gondola - november 29 2009 20:43:00
Szia Hubart!
Remek, varázslatos kis vers! A gyermekek is nagyon megkedvelnék, mert kedves, dallamos, pörgős, pajkos...
hubart - december 09 2009 17:24:26
Köszönöm a kedves, dícsérő szavakat!
Szeretettel hubart
patakikatalin - február 15 2011 12:55:14
De jó lenne Csillaglány lenni, Csillagfiúval ölelkezni, fényeinkkel takarózni...születnének Csillaggyerekek.
Szépet irtál, mint mindig!
Szeretettel:Glica(2o11)
