ha a lélek repül semmi nem állhatja útját
( elzárni vágyódó lüktetését nem lehet )
forrón izzik pezsdíti a vért
szerelmemmel száll:
míg hozzád ér
megpihen szívedben
-ott van otthon-
ott nyugszik és benned él
idővel a lélek elfárad izzani
( helyét a testi vágy veszi át )
törékeny testem érted ég
minden percben ott a remény
felszítja az örök érzést
SZERELEM mit érzek:
többé nem kérdés
kezem kezed fogja
-el nem engedi soha már-
rá nézek szép arcodra
a vágyódást látom semmi mást
ez a mi percünk....
vad lánggal lángolj hát
testem égesd.. pörköld:
szerelemmel egy életen át...
Paul Petitdragon - november 29 2009 08:32:02
Lelked-tested ég e lobogásban, kedves Edna! És semmi nem állja útját, pontosan ahogyan írod! Nagyon-nagyon szeretheted azt, akihez versedet írtad, ez soraidból úgy szakad ki, mint láthatár béklyójából szabadul reggel a diadalmas Nap-aranylás, mint kisgyerek lelkéből az ujjongó öröm, mint maga az élet, diadalmasan! Gratulálok a gyönyörű versedhez! Üdvözlettel: Paul
Edina - november 29 2009 09:45:52
Kedves Paul Petitdragon!Jól látod!Nagyon-nagyon szeretem őt.Köszönöm!
Edna..
