|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Sírhely...
Emlékszem milyen volt
mikor még vert - szívem -
nem csak magamért...
szép volt minden est
ragyogott rám az éj
tiszta csillagfényes...
hirtelen rám dőlt egy fa
nagy terebélyes...
ágai átszúrtak többször
és több helyen
szétzúzták érzelmem
tüskéktől szenvedem...
legjobban bent van az
mely megsérült és fáj
mert lelkem foszlányait
a földhöz szegezte...
a fák meg csak dőlnek
sorba zuhannak folyóba
magas hegyekről sötét
feneketlen szakadékba
füzek...cseresznyék...
diók...a virágzó akác
patak mellett...kertekben
gyökerük remegve pattan
mint színezüst gitárhúr
mely pengve elszakad
és csak a Hold az ki sír
sápadt fényével rájuk ír...
- mond lelked mennyit bír -
ösvényt mutat haloványt
fel az ég tiszta kékjébe
hol megtalálod nyugalmad
ott a halhatatlan béke
száll szabadon...végtelenbe...
(MDA. Chello) |
|
|
- december 02 2009 07:17:04
Szép párhuzamot vontál, jól szemléltetsz a fával, mint szimbólummal.
Maryam  |
- december 02 2009 12:23:49
Kedves Maryam!
Köszönöm szépen a hozzászólást!
Szeretettel: Chello |
- december 04 2009 16:34:16
Tetszett a versed. |
- december 05 2009 12:18:07
eszközeidet említem csak - nem a hangulatot, mely vagy szomorú...
a vers jó, a rímekbe stb nem kötök bele, mert a vonalvezetés folyamatos! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 20. csütörtök,
Jolán napja van.
Holnap Olivér napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
