|
 Vendég: 4
Tag: Helen Bereg
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
csak az óra halk koppanását hallom
cammogva szépen lassan lép előre
kifosztott tegnapok múló árnyaként:
tör egyre erőteljesebben előre
(az idő)
nesztelen siklik tova
megállíthatatlanul hömpölyög
verdeső zord világot átkarolva:
súlyként nehezül
-átokként ami elenyész-
szaggatja szét az élőt
holtában már nem pereg
megáll..
célja ott bevégeztetett |
|
|
- december 03 2009 14:32:43
"(az idő)
nesztelen siklik tova
megállíthatatlanul hömpölyög
verdeső zord világot átkarolva"
Gyönyörű kép, Edna,gyönyörű és felkavaró! Benne remeg a Te saját lelked verdesése, de én úgy érzem, mindannyiunké is! Gratulálok a versedhez, remekművet alkottál! |
- december 03 2009 14:45:53
Köszönöm a szavaid Paul!! Remekműnek nem nevezném,de tény benne van a lelkem verdesése ahogy te is írtad!Köszönlek!
Edna... |
- december 03 2009 14:47:36
Ölellek, Edna! Szeretettel: Paul |
- december 04 2009 16:49:54
Szép a versed. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. április 25. csütörtök,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
