 
Fekete szekfűk, melyek kezed szorításában zörögnek,
Mint valami aranyozott láthatatlan bilincs,
Megbabonázott, mérgezett és eladott,
Mint pénz. Tűz ... vagy, keresztre rakott kincs.
Megvenném ellenséges tested e csokor tűzzel,
Élénk, lankadó ... később tömérdek hamuval.
Mindennek végén a Kelet, Nyugat.
Csak játszunk, forgunk ..., mert sorsunk ott van.
Fekete sövényéből hallj egy halk hangot,
Sátáni táncra kelj énekétől,
S az aranybilincs sarkad alá essen,
Süvítő, dúló harca ... nem érthető.
Ahogy forogsz, melledre szorítod a szekfűket.
Vigyázz eleshetsz, szédítő itt most minden,
E vihar alatt játszó színek vannak, utánad nyúlok.
Istenem! Melled a kezemben ... s szekfűid elhallgatnak színükben.
|
|
