|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Mikor ujjáélesztettem a halottat,
A Halál magának mindig kért valamit:
Kiváltást azért az emberért ...
S kiszabadítja, ha más ember adja lelkét !
Annyiakért odaadtam lélegzetem!
Már hogyan bírjam,
Hordozzak önmagamban annyi halottat,
Súlyokat, kínlódást, melyek lelkembe fúródtak?
Meggyógyítottam a leprást !
Mert lépkedett a lepra a Földön ...
Keresztbe tett nekem, ugrándozott,
S léte bennem érintett mást, Csütörtökön.
A vak, őt is meggyógyítottam,
Zsoltárkönyvet tarthat s olvas,
Ma kántorként énekel templomában,
Mintegy hírnöki szózat.
Bennem mégis itt élnek a halottak, a mészárlás.
Vakokkal, sántákkal telt minden csontom.
Úgy mondják lényemben a Krisztus,
Mely gyógyít, de önmagát pusztítja ... jól tudom.
Már nem bírom. Talán ez a bűntetésem !
Júdás, barátom ... menj a reggel itt ne érjen,
Így megmenekülök s magamból Krisztus
És keresztre nem feszítteték alkatom.
|
|
|
- december 06 2009 19:01:17
Kedves Elemér!
Épp most néztem meg a Ben Hur-t. Tudod azt a régi rengeteg oszkárdíjas csodás alkotást.
Versed gyönyörűen leképezi azokat az érzéseket amit a film kapcsán érez az ember.
Versed Tiszta, gyönyörű alkotás! Gratulélok.
Szeretettel.:szisz |
- december 07 2009 09:06:48
Szia iytop!
Érdekes sorok.
Grt. Sancho |
- december 07 2009 15:20:27
Kemény a mondanivalója. Gratulálok, tetszett. |
- december 08 2009 11:36:39
Szia Elemér!
Soha roszabb verset ne olvassak tőled
Tetszett
baráti parola:gen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 22. szerda,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
