Egy életünk van, vele kell élni,
S az életben az idő elrepül,
Benne félelemnek nincs helye,
Mert arcodat nézem, szemérmetlenül.
Tegnap is mondtam... ma is mondom,
Vajon a holnap olyan e, mint a tegnap,
Vagy mind az, amit kívánok?
Rád találok,
Legyél az enyém,
Szerethesselek,
Mindig mondom: kiegészítenéd a házam.
- Hallod Pista! Kezem soha ne kérd !
Nem akarom megismerni: a hasztalan kiábrándulást,
Legyünk inkább egészek,
Értéktelen szerelem, óriás lélekként... két ház.
- Józé tudod mitől félek a legjobban?
Hogy a lelked megsebesítem,
Akaratom ellenére eltávolodom,
Az örök repülés szelének hátán,
Szerelemmel, búval keveredve,
Inkább tiéd leszek szerényen.
Mert Te vagy a világosság, a remény,
Az öröm az életemben,
Te vagy az...
Szóban is kimondom:
Az alkony és a kikelet egyben. |
|
