|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,188
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Régóta már, hogy búgnak a szelek.
Milyen kár, hogy én nem szerethetek…
Az öreg falu nesztelen, bűvös,
él ott egy idős bácsi-különös…
Egész nap ül, nézi az óráját,
Nem látták még, hogy elhagyta házát.
Búskomoran, halkan üldögél,
Még csendben mozog, de már alig él.
Néha egy arcképet nevetni vél,
S akkor mosolyog, nem komor, nem fél.
Ha kérdezik őt, mi a bánata,
Sóhajt, könnyezik, halkan motyogja:
van egy ládika az erdő szélén,
életemet oda temettem én.
Most fekszik a hamvas fű lágy ölén,
azt az egy drágát de szerettem én!
Olyankor sír-rí szakadatlan,
s képzelgésben akkor hajthatatlan.
Pedig nincs sehol az a ládika,
mit úgy emleget szegény bácsika.
Egy morcos őr áll a temetőnél,
s ő többet tudhat mindenkinél.
Mert ha éjfél van, s esik az eső,
egy csuklyás ősz öreg mindig eljő.
S könnyes szemmel távozik kikeletkor,
mert kísérti őt a boldog múlt-kor.
Nyomában jár mint fehér árnyék,
közéjük nem fér semmi, esik ék.
Senki sem gondolt a temetőre,
És a morcos temető-őrre.
A szerény hanton van sok lágy virág,
jósággal figyelik azt odaát.
Ha egyszer meghalna a bácsika,
Jaj!- ki vinne több virágot oda? |
|
|
- január 07 2010 15:54:17
Kedves Antoinette!
Történeted töltete érzelmi, jóérzésű ember szívét melengi.
üdv.gufi |
- január 11 2010 15:45:41
Fantáziád határtalan. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. június 27. csütörtök,
László napja van.
Holnap Levente, Irén napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
