|
Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Te egykoron megtagadtál,
Vasláncokra verted életem,
Mert hitted, rabnak születtem,
De ezt elbuktad, én Létezem!
Sivatagok mélyére zártál,
Majd, jeges szorításod ölelt,
S te azt hitted, nekem végem,
Már a feledés az, mi oly közel!
Rossz próféta voltál- barát,
A csillagod, hamisan fénylett,
De az is lehet- lehet, sőt biztos,
Rossz zodiákus árnyékába lépett!
Én ma is élek, élek, s alkotok,
Tanuságot adok ennek a világnak,
Hátha egyszer csoda történik, csoda,
S nem árt többé, a sok színes virágnak!
Te egykoron megtagadtál engem,
S ma is megteszed, én ezt tudom,
De tudod mit, te jó ember, csak azért is,
Én hálátlanságodra - szeretetet adok!
|
|
|
- January 11 2010 15:59:30
Tiszta lelket tükröz a versed. Kevesen tudnak megbocsájtani.
Maryam |
- January 11 2010 20:16:26
Kedves Tenger!
"Ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel"
Eképpen szól az ige, be is tartható ha van az embernek lelke.
üdv:gufi |
- January 11 2010 20:48:09
Tetszett!Megbocsátani tudni kell.
Szeretettel:Vali. |
- January 11 2010 22:30:13
Eszméletlen jól fogalmaztad meg! Nagyon tetszett! GRAT |
- January 13 2010 14:17:26
Önzetlen vagy.. Nehogy sorozatosan visszaéljenek vele! |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. May 07. Tuesday, Gizella napja van. Holnap Mihály napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|