Most csak játékkal mondanám mit tegnap súgtam,
Megsárgúlt emlékek csöndben elavúlnak.
Kedves kis játékok vissza vissza térnek,
Kicsiny világok közt szépen énekelnek.
Hád mondjam el neked azt amit ma érzek,
Könnyes szemmekkel igaz tisztelettel.
Had szóljon torkomból minden mi lelkemet bántja,
Két gyönyör? szemed ritka csillogása.
Had érezzem kedves, csókodat a számon,
Mélabús lelkemnek gyógyírt hozó álmod.
Most megfogva két kezed még mindig azt érzem,
Hogy nincs nálkad kedvesebb ebben a lélekben.
De mha majd egyszer szépen visszanézel,
Meglátod arcomon az igazi énem.
És majd csendben egy padon megpihenve,
Összefont kezünkben megszületve,
Egy csendesebb világba teremve,
Egy igaz szerelem megszületne.
