|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Éjjeli dal
Köveken koppanó
magányos lámpafény,
szívekben dobbanó
csalódó vak remény.
Éjjelek angyala
hívogat untalan,
sötétnek torz dala
boldognak hangtalan.
Magánynak sóhaja
torz dalnak múzsája,
dalának moraja
bánatnak gúnyája.
Foltos a gúnya
én már levetném,
magányom múlna
dalát feledném…
|
|
|
- január 22 2010 13:48:20
Kedves Amnesia!
A magány érzése éjszaka biztosan jobban felerősödik mindenkiben. Kívánom, hogy a magány bánatos gúnyáját mielőbb sikerüljön levetned magadról, hogy dalát feledni tudjad.
Egész jó az első három versszak, a negyediknél egy kicsit megtörik a ritmus, az első két sor kevesebb szótagszáma miatt.
De a rímeid jók!
Üdv.: Torma Zsuzsannan
 |
- január 22 2010 14:03:12
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy aggódsz értem de elárulom, ez a vers és a többi eddig itt publikált is elég régen íródott. A "gúnya" már csak emlék...
Tudom, hogy az utolsó versszakban döccen a ritmus és gondolkoztam is azon, hogy átírom. Mégis meggondoltam magam. Ez a vers akkor - és így egész volt a hibájával együtt is. Maradjon így!
Soha sem törekedtem a "tökéletesre", csupán a pillanatnyi gondolataimat írtam le.
Köszönöm, hogy segíteni próbálsz
...és várom további építő kritikáidat!
Szeretettel: Gabi |
- január 22 2010 14:42:28
Ha átírnád Gabi, már nem ugyanaz volna, mint amit mondani akartál |
- január 22 2010 15:06:25
Kedves Gabi!
Nagyon jó, kifejező ez a dal, s a legjobb, hogy régen volt, s ma már biztosan jobban érzed magad (legalábbis remélem)
Szeretettel, bZs |
- január 22 2010 17:52:46
DE jó lett! nagyon tetszett! GRAT |
- január 25 2010 20:55:32
Szia!
Csodás vers és a kép is szép nagyon. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 01. kedd,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
