Lehajtom fejem…
ne lássák tekintetem
fájni.
Bármi
lehet, mi bánt
a méltóság hatalom.
Nem adom
hangos hírét
mi az, mit elnyert
tőlem az idő,
csak bennem nő
az űr
szünettelenül…
Barb - január 25 2010 10:36:50
Igen, a méltóság: hatalom. a versed pedig számomra felülmúlhatatlan!
hubart - január 25 2010 13:55:45
Nagyon tud fájni, mit elnyer tőlünk az idő,,, De próbáld meg felemelni a feljedet, és szembe nézni a valósággal! Tudom, hogy nehéz, de az az igazi méltóság. Bocsánat, ha kivűlállóként bölcsnek tűnök! Versedhez gratulálok! Szeretettel, hubart
bZsanna - január 25 2010 14:06:40
Jó gondolat szép formába zárva..
genezisz - január 25 2010 14:19:25
--rabló idő
rojtosra kopnak a percek
minden érzés benő
a sebekből,
csak hegek lesznek--
amnesia - január 25 2010 15:13:08
Kedves Barb, hubart, bZsana és genezisz!
Köszönöm
reitinger jolan - január 25 2010 16:09:52
A méltóságod ne add, ez igen, nagy hatalom.
Szép, kifejező a versed.
Szeretettel Joli
winston - január 25 2010 19:37:35
érezhető a versed...
heaven - január 25 2010 22:04:39
Szomorúan szép, őszinte sorok.
