|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Üres a város, kihaltak az utcák,
magányosan bolyongsz esős délután.
Keresel egy arcot, keresel egy hangot.
Hiába, már csak árnyékként követ
megérintenéd, de már nem lehet.
Szólnál hozzá, de senki nem felel,
pedig legbelül elemészt a gyötrelem.
Hova tűnt a boldogság oly hirtelen,
szerelmes órák, percek mért múltak el?
Köddé vált a szenvedély, a szerelem.
Nincs már ki szorosan magához ölel,
hogy elsuttogja, mennyire szeret
és Te karjaiba lágyan beleolvadj,
hogy együtt repüljetek egyre messzebb
a szerelem boldogság szigetére.
Selymes hosszú hajad lobog a szélben,
s a kisírt szemed szinte már éget.
Elfordítod tekinteted, ha szembe jönnek,
ne lássa senki sem mennyire szenvedsz,
mert meghalt ott belül valami csendben. |
|
|
- február 05 2010 12:38:13
Kedves Era!
Szomorú, de szépen foglaltad versbe.
Gratulálok! |
- február 05 2010 13:13:16
Kedves Pirike!
Köszönöm, hogy olvastad! Örülök, hogy tetszik!
üdv.era |
- február 05 2010 13:35:18
néha a szomorúságban is megtaláljuk a szépet |
- február 05 2010 15:44:04
Kedves Era!
Versed szívfájdítóan szomorú, s hitelesen bemutatja a szerelem múlását követő lelki szenvedést
Szép, nagyon tetszett
Szeretettel, bZs |
- február 05 2010 18:08:10
Kedves István!
Ennek örülök! Köszönöm, hogy olvastad!
üdv.era |
- február 05 2010 18:08:55
Kedves Zsanna!
Köszönöm! Örülök, hogy igy gondolod.
üdv.era |
- február 05 2010 21:59:07
Szép! |
- február 05 2010 23:06:51
Kedves hubart!
Köszönöm!
üdv.era |
- február 07 2010 12:14:52
Kedves Manon!
Köszönöm! Örülök, hogy tetszett!
üdv.era |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 01. kedd,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
