- február 06 2010 10:18:28
Szia szisz!
Jó meglátás. S bár az idő rohan, egy egy gyermekkori dolog elkíséri az embert, meglehet a padláson didereg egy poros ládikában.
Asszem, nekem zsiráfom volt abban az időben, de megégett a sparhelton és iszonyú büdös volt sokáig. Akkor döntöttem, ha nagy leszek, kenyereket fogok sütni. 
Grt. Sancho |
- február 06 2010 10:37:04
csak tárgyak - mert az emberek hűtlenek, az állatok rövid életűek.. keselyűt vagy elefeántot, de óriásteknőst sem tarthatunk - A SZEX IS NEHÉZKES LENNE...
bb bocsi az utolsó megjegyzésért..
a mackó valami fétis, amit rég elhalt anyánkat pótolná? akitől kaptuk...
SZÉPEN MEGFORMÁLT KICSISZOLT VERS - kell az a rázós, zürgős, kimustrált - szétesőben lévő BKV-busz! |
- február 06 2010 11:04:35
Tárgy-fétis... a jobbik értelmében!
(Bár én a BKV-buszhoz mégsem kötném az örökkévalót - rapista... )
Kiegyensúlyozott, tökéletes soraid ismét nagyon megfogtak
Szeretettel. Gabi
*** és én azt hittem, most csak néhány percre kukkantok be... persze, hogy nem sikerült! ha ilyen sorokat olvasok, maradni kell.*** |
- február 06 2010 11:08:53
Kedves Szisz!
Magasztos emléket állítottál egy kedves kis tárgynak..Számomra ez azért szép, mert gyermekkoromban a legkedvencebb játékom a maci, volt minden formában és méretben..
Szép versedhez gratulálok!
Szeretette, bZs |
- február 06 2010 11:19:31
Köszönöm szépen!
Kedves Gabi! Te nem tudod, de itt elterjedt az a tény, hogy legtöbb versem a buszon és a metrón születik. Általában...
Ezt most reggel írtam...itthon.
Érdekes ez a téma. Lehet hogy érdemes lenne bővebben foglalkozni vele. Mert mennyi olyan tárgyunk van akit valakihez köthetünk. Van, hogy semmi más kapocs nem marad.... csak egy emlékkönyvbe rajzolt kiszínezett virág...
Köszönöm: Sancho, rapista, Mizsi, zsanna! |
- február 06 2010 13:41:24
szóval megtévedtél! Otthon írtál
Hogy mennyi kedves tárgyunk van?
Csak akkor jövünk rá, amikor nem tudunk tőle megszabadulni |
- február 06 2010 14:33:41
Találó ellentét. A tárgyak az emlékeink hordozói...
Maryam |
- február 06 2010 14:58:17
Kedves Szisz!
Minden tárgyunkról külön lehetne írni. Mindegyikhez valami köti az embert. Van, hogy lazán megszabadulunk némelyektől, van, hogy nagy becsben tartjuk őket hosszú évekig.
Nagyon jól sikerült a versed, macidat méltóképp megörökítetted.
üdv:gufi |
- február 06 2010 17:19:14
Maradjunk a medvénél
Van egy családi báb gyüjteményünk maciból
ha ünnepelünk ott vannak ők is velünk ,
ott is lesznek.
Köszöntjük a versed!
gn |
- február 06 2010 19:00:44
Nekem nincs is Macim!
Versem teljesen fiktív. Vannak tárgyaim amikhez ragaszkodom és emlékek is egyben, de az egy másik történet lesz |
- február 06 2010 19:23:28
Hát igen, tárgyaink gyakran túlélnek bennünket. A hozzájuk kapcsolódó emlékeken túl, talán ezért is ragaszkodunk annyira hozzájuk. Beléjük kapaszkodunk, minta ők megmenthetnének bennünket a múlandóságtól. Szép versed ezeket a gondolatokat indította el bennem. |
- február 06 2010 23:34:59
Ha van macid, ha nincs a versed nagyon igaz és jó. Hogy lehet Maci nélkül élni?Kérj a nyuszikától! Jampa |
- február 06 2010 23:35:29
De azért most kaptál egy macis képet! Jampa |
- február 07 2010 09:12:46
Kedves Jampa! Nekem kis autóim vannak, szöges futócipőm (35 éves), egy-két kapott szerelmeslevél, pici dobozba eltett hajtincs, és még egy szekrény tele mindenfélével..
...és egy óriási doboz kb 50 plüss állattal. (ezek már a gyermekeim emlékei lesznek) |
- február 07 2010 09:18:24
Kedves Ica!
Te igazán ráéreztél a lényegre!
Pont erről van szó! Csak nem sikerült igazán jól megírni.
De örülök, hogy megláttad benne a torokszorítót...
Hálásan köszönöm! |
- február 07 2010 10:35:59
Kedves tárgyi emlékeink visszaidézik azt az érzést mikor kaptuk.
Szeretettel Joli |
- február 07 2010 14:05:18
Sokszor sokkal többet is! Kedves Joli!
PL: Az ing c versemben írok erről.... |
- február 19 2010 18:46:47
Nagyon jó! Már megint!!:-)) És nekem is van Macim. Sőt kutyám is és elefántom és nyulam és oroszlánom és és..... Szóval tudom milyen érzés tárgyakhoz ragaszkodni. |
- február 26 2010 09:22:19
Jó az ellenpontozás a két vsz. között. Az élettelen vackok nagyon hozzánk tudnak nőni, persze soha nem helyettesítik az elvesztett élőket. |
- március 01 2010 22:18:49
Hed!
Valakinek adtam egyszer egy nagy kutyust!
Ott fekszik keresztben az ágyán. Amikor melléfekszik, kicsit ott vagyok mellette... Azt hiszem, sohasem fogja eldobni magától... |
- március 01 2010 22:22:22
Kedves Papon!
Hálásan köszönöm, hogy benéztél ide!
Nagyon rendes tőled!
Mi sokszor vitázunk, de szerencsére egyfelé húzunk!
Üdv: szisz |
- március 04 2010 23:21:57
Tudod Szisz, én is görcsösön ragaszkodom még a legkisebb "apróságért" is. Most (4 -ik éve), hogy kislányom Gyöngyvérke Kolozsváron van, még jobban eluralkodik rajtam ez az érzés. Rendezgetek az iskolás füzetei között, bele-bele lapozgatok...s milliónyi évre repít vissza -
Szép vers
Szeretettel
Emese |
- március 05 2010 05:25:40
Köszönöm Emese!
Aranyos vagy, hogy visszalapoztál. |
- március 10 2010 20:55:22
"hasad a lét..." - rendkívüli ez a kép, kedves Szí... Rövid versed sokatmondó, nagyon tetszett.
Üdv. szeretettel. |
