|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Tudom lassan... lassan elmúlok,
Egy gyönyörű pacsirta hangjában,
S annak a napnak reggelén,
A Nap nekem többet nem ragyog keleti szárnyában.
Jaj, milyen is az ember...
A régi órákba belekapaszkodik,
S visszahúzzák, visszaszaladnak,
Előre látom, múlásom rútúl eltorzít.
Fák levelei között kezeimet égnek emelem,
A magánhangzót felkiálom Én,
A pacsirta ezt hallván elreppen,
S megölnek a gondolatok ott, az élet peremén. |
|
|
- február 08 2010 06:52:55
Azért a létezés peremén is van még élet!
Olyan- amilyen... De még van... |
- február 08 2010 08:59:32
A pacsirták tavasszal annyira el lesznek foglalva a trilláikkal, hogy nem érnek rá elvinni
A gondolatok - olyan szép zenés gondalatok, mint a Tied - ÖRÖOKÉLETRE predesztinálnak!!!!!!!! |
- február 08 2010 10:15:46
Kedves Elemér!
A többi versedhez képest ez a versed elég jól rímel!
A mondanivalód engem is foglalkoztat, ha bár jó lenne, ha az életünk pereme még elég távol esne tőlünk.
Ez a versed nagyon tetszett és jól megérthető, átérezhető!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 08 2010 11:29:18
Ragyog azért még az a Nap jó néhány reggelt...
Fogjuk rá: nem tudunk pacsirtául! ...és egyből szebb lesz a daluk.
Szomorú látomás ez kedves iytop, még ha nagyon jól is írtad meg.
Szeretettel: Gabi |
- február 08 2010 18:47:16
Odébb van az, kedves Elemér!
Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér!
(Ha nem falja fel a seregély!)
Üdv. Feri |
- február 08 2010 20:16:47
Pacsirta halk hangjában meghalni,
hol gondolatok soha sem riasztanak,
s meghallani, lelkünkben szavalni
soraid, mikor arcukra korongol a Nap.
szép! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 15. hétfő,
Enikő napja van.
Holnap Edit napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
