|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Felh? házak tövén sz?k égi utcán,
Magányba karolva néz reám a hold,
Tompa fény? csillag hunyorog némán,
A táj elborít lassan, s magába húz, felold.
Nem vagyok több csak szobor, fekete árny
A múlt köti gúzsba bágyadt mozdulatom,
Emlékezés szívemhez bújik, nyílik a szárny,
Legy?zve a dacos büszke id?t, haza utazom.
Ragyogó fény fogad, kedvenc hársfám virít
Legfels? ágán megbúvó szerelmes gerle pár,
Szelíd szell? futkos, de lassítva hajamba simít,
A bodza bokor integet tövén délceg fácánkakas áll.
Mez?n szárnyalok, s úgy nézem a kamillát, bogáncsot
Mint más a ragyogó aranyat, tündökl? ékkövet,
Mert nekem kincsek ?k, lélegz? eleven gyémántok,
Köztük n?ttem fel, lényük lelkem ruhájában szövet.
Es? csapkodja arcom, a múlt hirtelen a jelenbe vet
A hold magára zárta fekete függönyös égi ablakát,
Közelg? vihar el?re küldte harcosát, a b?sz szelet,
Ki magával hozta a múlt, s a jelen édes hársfa illatát. |
|
|
- szeptember 22 2007 16:37:47
Nagyon kellemes benyomásokat érzek, mintha a természet eggyé olvadna az emberrel, és megszünik körülötte minden, csak a MOST van, nincs múlt, nincs jöv?.Csak itt, és most...örökre. Csodás a költ?i készleted, szépek az alliterációid. A természet él, mozog, lüktet, amit a soraidon keresztül intenzíven átélhetünk. Köszönöm az élményt.
Maryam  |
- szeptember 24 2007 19:00:18
Szia!
Nagyon köszönöm!
Janus |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2020. május 27. szerda,
Hella napja van.
Holnap Emil, Csanád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
