|
|
A Tél jégpapucsával érkezett,
Halántékai fehérek,
Hozzánk jött Ő kora reggel,
Átcsúszta a Magurát s a hegyeket.
Nagy pompában, királynőként,
Útja igazgyöngyök...jégvirágok,
Hóviharral mutatkozott,
Kiszakítva lapjait a Naptárnak.
S ahogy jött, illeszkedett,
Fák ágait zúzmarába öltöztetett,
S gyűjteni kezdte gyorsan, gyorsan
Az ablakhoz az orrocskákat, szemeket.
S a gyönyörű Éj látására,
A Tél csillagokat széthintett,
S ott a völgyben csodás út lett,
Hol gyermekkorom szánkózhatott,
S ma már a lányom megy.
|
|
|
- február 12 2010 09:15:03
szépen nosztalgiázik - mi már csak lecsúszunk? (mindenről?) |
- február 12 2010 09:46:59
Kedves Elemér!
Szép megszemélyesítésekkel emlékeztél vissza téli gyermekkorodra. Nálunk már a lányok sem mennek, mert felnőttek, s unokáink még nincsenek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 12 2010 13:23:23
Én még most is elviszem az unokámat szánkózni arra dombra, ahova a gyerekeimet is vittem. És persze, magam is felülök. Olyankor három generáció emlélkei rétegződnek egymásra. Persze, a havas Magura látványát, melyben szintén volt részem néhányszor, semmi sem pótolja. Veresed szép emlélkeket hozott a felszínre.
Üdv, Feri |
- február 12 2010 16:08:10
A tél már eldobhatná messzire a jégpapucsát, de jó is lenne!
Ettől függetlenül nagyon szép a versed!
üdv.era |
- február 13 2010 00:26:28
Szép vers!Szép is a havas, éji táj, melyre az ember csak szájat tát! Szikrázó fehér, csillagos éj, nem olvad gyorsan, attól ne félj! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 21. péntek,
Eleonóra napja van.
Holnap Gerzson napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
