házunk faláról szegénységünk
megtiltotta a kőport
s a durván bemart vakolat barázdáin
szerelmüket élték mindenféle bogarak
a kora tavaszi naptól
sokszor melegebb volt a fal
mint benn a kályha
kerítésünk sem volt
csak a pénztelenség
szabott határokat
de az itt belül nem látszott
gyakran ültem a nyers-beton lépcsőn
és néztem anyámat ahogy tereget
majd mikor visszament a házba
gyorsan megfordítottam a ruhákat
szakadt részükkel egymással szembe
a szomszédok könnyedén beláttak az udvarra
anyám előtt soha nem szégyelltem magam
a bicikli nem volt otthon és apám sem
amikor józan volt
olyannak képzelhettük magunkat
mint egy család
mindegy volt a szegénység
nem számított anyám aggódó mondata:
- mi lesz így velünk kisfiam?
elvakított minket a ritka nyugalom mámora
majd a lépcsőn ülve nekidőltem a falnak
és figyeltem hogy apám
munkából vagy kocsmából jön haza
Én olyan helyen éltem, ahol nem voltak közvetlen szomszédok, s ha még nem is látta senki a szakadt, vagy foltozott ruhákat, akkor is szégyelltem, hogy szegény sorban nőttem fel, és ezt sokan éreztették is velem. Ma már ennyi ésszel nem szégyenleném a szegénységet.
Én nagyon meg tudlak érteni, mivel nálunk is kevesebb volt az olyan nap, amikor apám józanul érkezett haza.
Nagyon szépen fejezted ki magad: "szegénységünk megtiltotta a kőport", tehát nem volt bepucolva a ház fala, és: "...ültem a nyersbeton lépcsőn". Nekünk bútorunk a nyersbeton szobában volt, amikor a parkettát nem tudtuk lerakatni az újonnan épített házunkban. Nem szégyen a szegénység....csak kellemetlen.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
ZETA - február 18 2010 22:54:37 Kedves János!
Mindenkinek ott kell kezdeni az életet ahová születik, ez az élet rendje. Szüleit az ember nem választhatja meg. Mindenki a maga életének a kovácsa mondja a közmondás. A közmondás se mindig igaz. Nem csak a kor szelleme, hanem a sors szeleme is irányítja az embert. Üdvözlettel: Zeta
Jampa
