|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Szívemben fehér lap hever, mint a vászon,
Üresen várva rám, hogy megfessem,
Rákenem hát titkos, legnehezebb gyászom,
Hogy lelkem végre szabad lehessen.
S ha nincs már ecset, ami új színeket ont,
Majd párát lehelek az ablakra,
Csupán egy vonal áthúzva mi összefont
Testeket satíroz a holnapba
És pergő filmkockák futnak át a falon,
Mint játékos "illanat", cikáznak
Szaladva éles fényt bontanak... én hagyom,
Míg az idő csak magára várat |
|
|
- március 01 2010 09:11:50
ez szép lett Dia |
- március 01 2010 16:39:16
Megrajzoltad, megfestetted.
Kivánom érd is el szabadságod.
Szeretettel Joli |
- március 01 2010 16:41:13
Nagyon szép,gratulálok!!! |
- március 01 2010 18:07:05
Tetszik a versed, kedves Dia. Szép "illanat" |
- március 01 2010 18:21:30
Szép kis mozifilmet láttattál velem, graulálok |
- március 01 2010 22:43:55
Nagyot szépet rajzoltál...
Maryam |
- március 01 2010 23:56:16
érdekesen variálod a képek "hordozóját" papír - vászon -ablak - film - fal - idő!
szépen kidolgozva, de hiszen nem dolgoztál - írtad, ami kikívánkozott.. |
- március 02 2010 11:45:51
Kedves Dia!
Igazán szép a versed, jók a rímek és a mondanivalót is nagoyn szépen csomagoltad a megszemélyesítésekkel tűzdelve!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 02 2010 20:10:16
Kitűnő magasröptű vers!
Ezen a színvonalon már kevesen tudnak írni!
Tökéletes forma, a rímek ragyogóak kifogástalanok.
A tartalom pedig mint egy festett film. magával sodor.
Szeretettel: sziszifusz: |
- március 03 2010 07:43:38
Köszönöm, hogy olvastatok |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 02. péntek,
Ábel napja van.
Holnap Genovéva napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
