Izzadva tépném fel tudatom ajtaját
Hol porszem zavarja áram-vonulatát
De a porszem miért nem száll tova,
Mit fagyos arcodról morzsoltál oda.
A porszem egy kérdés, mely sziklányira n?
Görgetném tovább, de elhagyott az er?
Keresem a választ, keresem az okot
A kétely az elmémbe magányt lopott.
Utolsó próba, arcom a sárba
Szó sincs több már a szótárba
Figyeltem eddig, szemem kitárva
Ajkadat nézve, apró jelet várva.
A választ keresve, megoldás számtalan
Mosolyod adná meg, csendesen, hangtalan
De súlyos a pillantás, s könny? csak nevetni
S nehéz a könnyek mögé igaz der?t lehelni.
denes - szeptember 25 2007 05:16:27
Nehéz valóban igaz der?t lehelni, de változnak a napok és érzések s a fájó gondolatok és hangulatok egyszer csak régi emlékké válnak.Szép volt a versed.
Maryam - szeptember 25 2007 15:13:34
Különleges mondattal nyitottál, el?re sejteti a végkifejletet. Soha nem szabad feladni, görgetni kell tovább!
