|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Múzeumban figyeltem egy festményt,
Kihívóan elém kerültél s figyelhettem hátad,
Egy katedrális voltál előttem,
Fedve, hosszú vérpiros üvegekkel...
Talán... az érintésemet vártad.
Üvegeknek színes szépsége,
Mély seben ... halálos,
Mintha egy víznek a közepén lennék,
Állott vize húspirosba játszott.
Félrelépve melleidet figyeltem,
Rügyeztek rajta az érintések,
Boltívek, mesztelen angyalokkal...
Mégis oly szépek.
Egy hosszú sálat csavartál
Fejed körül s záródott a nyakadon,
Az a karcsú hátad, pénzváltó volt,
És a sóhajtásod emberi...
Ki halálosan komoly volt. |
|
|
- március 12 2010 14:34:16
Húúú! Elemér, ez a versed most megfogott. Párszor még el kell olvasnom!
Üdv, Feri |
- március 12 2010 16:30:11
nagyon feszített...- szöveg
és járják a rímek a táncot, benned, |
- március 12 2010 20:57:47
Érdekes vers, még el kell olvasnom, hogy megértsek belőle valamit |
- március 15 2010 19:46:30
Szia iytop!
Ha van az embernek jó képzelőereje, hát...  Tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 09. vasárnap,
Tivadar napja van.
Holnap Réka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
