Most forrón öleljen valami,édeskés legyen az illat amit az orrom érez,
Csak egy percet kérek,hogy az legyek ki voltam régen.
Mély sebek vannak itt,mik néha vérezgetnek
Könnyben a szemem,fájdalom a szívem ennyi mit bel?l érzek.
Sahojtással mondom el mit eddig éreztem,
Sokmindenre nem vagyok büszke de azt is én tettem.
Fájdalom szüli az éjjelt fajdalommal kísér a múlt,
Nem fájt,csak az fáj hogy nincs visszaút.
Hangtalan rep?l az élet és mindig itt sajog a gondolat,
Hogy volt id?,de nincs id?d,hogy a kezemet fogjad.
És nem lesz már,nincsen már semmi másom mi visszatart,
Mert kiölted,mert ellökted amit a szívem akart.
Ha majd nem leszek majd ne csorogjon miattam a könnyed,
Mert nem bántott csak igazán akart ez a lélek itt bent.
Mély és ?szinte megbánással neked.
denes - szeptember 26 2007 05:37:31
Megborzongató ez a vers, mert a fájdalom lehet?sége és érzete ott bujkál benne.Az elkeseredés a magány hatja át, de egyszer elmúlik, hidd el és tiéd lesz egy más világ.
