 
Nem akartam csendet,
S most meghalok nélküle.
Nem hittem, hogy félhetek,
Hát már sosem leszek nélküle?
Tegnap még akartalak,
Mára inkább kihagytalak,
S a holnap az örök kérdés,
Vajon mit tartogat?
Hiába bíztam, sokszor csalódtam.
Mert nem lelki társ, csak egy
Bajtárs, kire a bajban ne válts.
Maradj önmagad, s sóhajts nagyokat!
Az élet így is, s olykor még úgy is csalódás.
Mindig ott vagyok, benned élek.
Együtt átéltük, a szép emlékek...
Őrzöm, el nem engedem, míg élek,
S míg hagyod, hogy benned éljek. |
|
