|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Sétálva a Kanonok során, megtörtem a haláli csendet,
A felejtés pecsétjét a számról levettem.
S a gyengédség beszéde most pogány lett...
Hogy tudjam költeményemben a szerelmet, szavalni itten.
És összetört a dicsőség csodálatos módon,
Jeges falain, hol a gyertyák sárgás viasza látszik,
Az Éj gyomrában, hol a csúnya hegyes körmeivel...
Ábrándom az üres tömjénben, turkál itt.
Sírhat a gyufaszál színes feje... mert nem gyúl,
Átitatott test, mint egy régi válcsont,
S szenteltvíz hullott cseppekben,
Állt előttem egy hajlott orrú kántor.
Kinyílik a két világ közti lakat,
- Az úr valamit parancsol?
Mintha kőből jönne a hang...
Lentről ezernyi lépcsőfokon,lépten-nyomon. |
|
|
- április 17 2010 17:13:13
Kedves Elemér!
Minden ilyen helyen, valami földön túli erő nyomását érzem.
Nagyon jól megfogalmaztad azt amit az egyházi környezet áraszt.
üdv:gufi |
- április 17 2010 23:30:00
Szép, magasztos hangulat.
Maryam |
- április 18 2010 09:01:47
Gyakran megfordulok Váradon, de soha sem mulasztom el végigsétálni a Kanonok-soron. Persze ennek egyik oka az is, hogy ott van a Tibor Ernő Galéria, melynek magam is tagja vagyok. Várad egyik legszebb része az a környék a székesegyházzal, püspöki palotával, melynem kertjében épp most nyílnak a magnóliák.
Nemes gondolatokkal jól megírt a versed, Elemér!
Üdv, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 10. hétfő,
Réka napja van.
Holnap Márton napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
