|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
S ott volt a gyönyör, mely kerekítette a melleket,
Kőbe vésve - Örök ének -.
A világtól elfeledve állt, kitámasztva,
Csalánban, porban a szobor...
Hol látni a faragott testű szépet.
Sebzett ágyékából hangyák bújtak elő.
A szájat... a gyüszűnyit, szerelem alkotott
Mibe a szobrász tüzet faragott,
És most a szerelemben forrón hintázva,
Észrevétlenül a halálfejű pók hálóját fonta, befogadásra.
A homlokát hosszú elmélkedés után alkotta,
Melyből nem hiányzott a báj.
A megtermékenyült gondolat hozta a szépséget
Mit az Idő foga evett s rágta át...
S a zöld gyíkok, a százlábúak útjában állt. |
|
|
- április 18 2010 23:08:16
Nagyon szép vers, ahogy megeleveníted a szépség porladását amt már csak a soklábúak vesznek birtokba.  Jampa |
- április 19 2010 10:35:00
klasszikusokra emlékezve, az antikok szép szobraira! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
