|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Hosszú évek után a bor követ hagy a hordóban,
De a borkő tartósít és erősít.
Mint hallgatag barlang, mely félelmet gerjeszt,
Saját könnyeivel fenntartja tartalmát, s máig elámít.
Ebben az éji sötétségben,
A babérkoszorú ágai kristállyal telnek
Mely a legmagasabb fokon, sárga aranyban csillog,
Magura sárgának nevezett...
Varcolcon így hívott.
Visszatérve a kezdethez...
Egy zavaros folyó, mely folyt aranyat hagyott,
Vagy inkább horgolótű, mely kicsiny végével,
A kézművességnek egy legfinomabb kötést alkotott,
Kövecske-kövecske mellett, mely mozaik,
Bacchust kirakva megteremtette Őt s a képe istenít.
Kivárni a zavaros folyót, megtisztulni,
Kénezéssel tartósítani... félretenni,
S a lelke az időtől érik, bölcsesedik
Az a jó, ha nem sok csersav pecsételi lelke ízét,
Bársonyossága, savtartalma... felemeli,
Pár malingát ad így neki.
Jaj s végül a bukét ne hagyjam ki,
Mert erjedés során Őt csokorba gyűjti,
Bódítóan az embert szerelemre készteti,
Varsolci szöszik, melleitek jó párszor érezte...
Mert Varsolc golgotájáról nehéz lejönni.
|
|
|
- április 19 2010 20:21:12
Érdekes. Nincs is jobb a zamatos bornál...  |
- április 19 2010 20:35:55
Kedves Elemér! Versed bukéja szép szilágysági emlékeket ébresztett újra bennem. Az ottani hegy levét párszor magam is megizleltem. Gyöngyöző habjánál, csak a Kraszna-menti lányok szeme fényesebb! Remélem, egyszer majd kocinthatunk ott valamelyik ismerősünk plncéjénél!
Üdv: Feri |
- április 20 2010 10:09:26
Hm..jó vers!!Gratulálok!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 01. szerda,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
