|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Emberek!?
Kinn a part sivár,
Csak egy szerelmes pár,
Csak ők ülnek a homokban.
Lágy öblös habokban.
Arcuk vidám, s nem sivár
Elhagyatott part vár.
Várja a hajóját
Bús, sivár parton,
Két ember talpon.
Egymással, szemben,
Lassan, komótosan.
Ismerték egymást?
Úgy nézik a másikat.
Talán haragosak?
Vagy szerelmesek?
Nézik a másikat,
Nézik és a hölgyet
Igen, Őt. Ő kezdett
Mosolyogni s közeledett,
A férfi, nem mozdult.
Bús, sivár, parton,
Két öreg, a mólón.
Hölgy még mindig,
Még mindig mosolyog.
A férfi, még mindig,
Még mindig,
Még mindig, nem mer szólni.
A hölgy, már nem nevet,
Komoran, előre meredt.
És a Pap szava:
„Kísérjük utolsó útjára halottunkat”
A hölgy, előre meredt,
Nem mozdul, csak a…
A halott, szavait.
Csak azt, suttogja,
Suttogja halkan, a halott szavait.
Bús, sivár, parton,
Két öreg a mólón.
A Hölgy, még mindig nevet.
A férfi, szólásra nyitja ajkait:
Halkan, annyit, csak annyit,
Annyit mond: Szeret…-
Szeret…-Szeretnélek
A férfi, erőt gyűjt.
A Hölgy, szemében könny.
A férfi, elindult a Hölgy felé.
A hölgy szemeit,
Szemeiből az öröm, -könny?
A férfi, megáll előtte, lefelé
Bólintott arcán megcsillant.
Könnye arcát, mint a ránc,
Szántotta fel bőrét.
Bús, sivár parton,
Két ember talpon.
Nem szólnak semmit.
Egymásra borulnak.
A naplementét
Együtt nézték.
A hölgy a Férfit hívta,
A Férfi, nemet mondva,
Lassan szótlanul ment.
Tovább-tovább, ment
De a Hölgy, hirtelen
Egy perc-se telt tán.
Ordít, üvölt a járdán
Bús, sivár az alkony,
Egyedül azon a parton.
A temetés végén
A hölgy a Mólón.
Igen, azon a Mólón.
Ment az ismeretlen,
Ismert Férfi után.
Golopi Károly |
|
|
- április 30 2010 14:24:51
Kedves Károly!
Másodszor tértem vissza versedhez.
Sajnálom, de nem nagyon értem a mondanivalót. Lehet, hogy az egész szimbolikus értelmű, hiszen a cím után magad is kérdőjelet tettél. Nem bánnám, ha segítenél egy kis magyarázattal a megértésben. Már mások esetében is jártam igy!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 02 2010 18:22:46
Szerintem:
A vers a Férfi lelki dilemmáját ábrázolja. Karaktereim a múlt jelen határán ugrálnak. "Nekem az tetszett benne a legjobban: hogy a sok vesszővel lelassítottam. Mert az elején fiatalnak gondolod és a második versszak egy ismeretlen de azonosnak tűnő párra tesz említést.
Csak az időben nagy ugrás aztán lassítás és a végére egy igazi "gáz fröccs-féle" az utolsó versszak vége nekem....
Amikor a Hölgy, Férfi, Mólón, nagybetűvel van az váltás lenne a versbe: hogy mikor ki fontos.
Amikor az van hogy: "A Férfi szól: hogy Szeret Szeret Szeretnélek...." ez a lelki dilemmája hogy szeretne a hölggyel lenni de már nem lehet.
És a halál nem szó szerint érvényes hanem mint a remény elmúlása nem mondom ki szó szerint hogy a Férfire gondolok.
Bár ez ívet ad neki, nem olyan megszokottat, de érezni lehet hogy: a remény újra felbukkan. |
- május 02 2010 18:25:25
Ha tudtam segíteni, akkor nagyon szívesen ha nem elnézést.
Üdv. |
- május 02 2010 18:54:41
Bocsi elfelejtettem a címre kitérni. Az elsőnek kijelentés lett volna.
Mivel jól érezted hogy szimbolikus. Elsőnek felszólításként értheted, hogy figyeljenek rám, azaz a műre.
Másodjára viszont azért kérdés hogy ez mien értelemben fordul elő az életedben.
A férfi hölgy szerep az életben sokszor felcserélődhet ha a műbe látod a párkapcsolati összefüggést.
Üdv még egyszer Golopi Károly.
 |
- május 06 2010 07:13:35
Kedves Golopi Károly!
Nincs nekem semmi bajom ezzel a verssel, csak nem egészen értettem meg a mondanivalót. Ilyenkor azt hiszem, mindig bennem van a hiba. Ez a tudat egy kicsit el is szomorít, és néha bosszankodom egy kicsit.....no, de csak egy kicsit. Hiszen sok olyan költőt ismerek már, aki úgy be tudja csomagolni a mondanivalóját, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja csomagolni. Nekem nem mindig sikerül, ezt őszintén be is vallom.
Én nem vagyok nagszerű, sem népszerű, csak egy egyszeri mezei költőcske, A számomra nehezen megérthető verseket egy-egy olyan festményhez tudom hasonlítani, amiről nem lehet megállapítani, hogy mit is akar ábrázolni.
Versedben, - írod is -, sok vesszőt tettél. Talán egy-két helyen - sezrintem - nem a megfelelő helyen vannak, amire inkább fel szoktam figyelni, mint például ebbena részben is:
"Szemeiből az öröm, -könny?
A férfi, megáll előtte, lefelé
Bólintott arcán megcsillant.
Könnye arcát, mint a ránc,
Szántotta fel bőrét..,.." - a "férfi" szó után nem kellene vessző.
A folytatás onnan, hogy "könnye arcát, mint a ránc, szántotta fel bőrét" ez már nagyon jó, és nagyon szép kifejezéssel is éltél.
Annyit biztosan tudok mondani, hogy ha ezt a verset kaptam volna irodalmi érettségin, hogy elemezzem, igen nagy bajban lettem volna.
Annak azért örülök, hogy a "remény újra felbukkan".
Kérlek, ne haragudj megjegyzéseimért, s remélem a jövőben olyanokat is írsz, amit könnyebben is megértek!
De vajon miért csak mi beszélünk itt ketten???
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 06 2010 15:51:12
Hát most sokan éretségiznek. De nem belőllem.
Üdv.
Golopi Károly. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 03. hétfő,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
