|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
Kint sétáltam kertemben, olvastam nagy költőink verseit
Sokukét kivülről tudom !
Egy ibolyát vettem észre a fűben,leszakitottam
S jelzőnek, könyvem lapjai közé szorítom.
Így majd egyszer az eszembe jut
E költőnek gyönyörű szava.
Ő, ki már régen elment,
De írásában a lelke lelkemet átjárta.
Később, habozva újból átlapozom könyvemet,
... Lelkem már senkiért nem fáj !
Könyvemből egy virág kiesett,
Ibolya, a jelző előttem állt.
Akkor a bánat birodalma lett úrrá rajtam,
S rájöttem mi is az oka fájdalmamnak:
Egyre kevesebben vagyunk a Nap alatt,
S mind egyre többen szagolják alulról az ibolyákat.
|
|
|
- május 03 2010 17:47:09
Kedves Elemér!
Az élet már csak ilyen, születünk, alkotunk, meghalunk, sajnos egyre kevesebben vagyunk. Az meg szerencse, ha legalább szagolhatjuk alulról az ibolyát, hisz nem mindenki sírjára kerülhet virág.
üdv:gufi |
- május 03 2010 20:32:36
Nagyon tetszett a versed!Remekül megírtad!
Szeretettel:Vali. |
- május 03 2010 22:55:03
hát ez tetszett... |
- május 04 2010 04:02:28
ez van...ez a dolgok rendje...érdekes megoldást választottál a végére...modern vers |
- május 05 2010 23:14:08
Tetszett! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. július 13. hétfő,
Jenő napja van.
Holnap Őrs napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
