|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Igen, testünk hideg, szelíd mocsokban él,
S hiába a föld tavasza, virágtalan s vizes.
Gondolunk e arra mi szép, s holnap mi lesz,
Csak táncoljuk a tangót, lábunk egymáshoz ér.
Savas esőtől ázunk, szenvedünk mi még,
Lelkünket átjárja maró párája,
Sírásunk meghal e ragályba,
Gondolatunkban öngyilkosság kísért.
Gyors fordulat, hajlás, testemmel érezlek,
Egyszer volt, hol nem volt, belőled... belőlem az élet,
S ordít bennem a szerelem, belőled lélegzek,
Táncolunk, szédült forgás, a rosszat elfeledtetem veled...
A élet tangójának gyönyörűségével. |
|
|
- május 07 2010 15:58:50
A lényeg az összetartozás és az élet tánca túlrepít minden bajon.
Szeretettel, Joli |
- május 07 2010 19:58:52
Kedves Elemér!
Remélhetőleg egyre több ember ráébred és elgondolkodik azon,hogy ne tovább, hisz ha nem változtat akkor nem lesz holnap.
üdv:gufi |
- május 07 2010 20:07:47
Az öngyilkosság a legnagyobb bűn, mert az életet Isten adta és Ő is veheti el! Enélkül szép kis vers, gratulálok!
üdv: pircsi47 |
- május 07 2010 20:39:44
A tánc is művészet tetszett.
Maryam |
- május 07 2010 21:06:13
Nos kissé "kócosnak" tartom a fenti sorokat. |
- május 07 2010 22:08:24
A hideg és szelíd mocsok világ iszapjába bele lehet fulni. Szép az ébredés versed harmadik szakaszában, amikor társaddal kievickélsz a gondokból "az élet tangójának gyönyörűségével". Tetszett a versed!
Üdv: Feri |
- május 08 2010 20:11:11
Még szép hogy így kell élni.
Tudod mennyi minden vár még rád.
Mindenből töltekezz amiből csak lehet.
Aztán teljes gázkar!
A finisbe fordult a hajó
-Sajnos nekem is-
ölelet:gn |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 25. kedd,
Géza napja van.
Holnap Edina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
