|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Megállt az id?,
minden végtelen.
Régóta kívül élek
- ha élet ez még -
mindenen.
Kívül élek a mán,
kívül a tegnapon,
kívül a reménytelen,
rejtelmes holnapon.
Már sírni sem tudok
hangtalan, néma létemen.
Most csak h? társam,
a jó csend van
együtt velem.
Hallgat a végtelen,
valamit vár talán ...
Hallgat a csend is némán,
együtt pihen velem,
és most ketten
reménykedünk, -
én és a csendem -
egy der?s,
boldogabb életen
e végtelen,
üres létpillanatban,
ahol megállt
az id?vel kicsit
sodró sorsom is...
Lehet, hogy alszik,
pihen ? is kicsit,
és éppen a kékszárnyú
békér?l álmodik,
s vele száll minden,
mi szomorú, oda,
hol nem dúl háború,
mindenki boldog,
és senki sem szomorú.
Oda, hol nincs bánat,
nincs már szenvedés,
csak der? van, mosoly,
és nincsen éhezés.
Ketten vagyunk
jóideje már
ebben a félénken,
tétován
meg-megrezzen?
létben,
a csend, meg én.
De amott, a
pillanaton túl,
valami szomorú,
mégis reményteli,
félénken hívó,
remeg? fény üzen,
mögötte hiába áll
?rt dacolva
elmúlt bús,
fájdalmas életem:
a könny, a gyász,
a kín, a félelem.
- Ami rám vár még,
talán csak arasznyi,
röpke lét,
új boldogsághoz,
der?sebb léthez
tudom, nagyon kevés ...
- mormolom -
s amíg a néma,
álló pillanatban
múló létemen
gondolkozom,
valami moccan...
S a fáradt pillanatban,
ahogy a lassan kih?l?
kávét kavargatom,
fölsejlik megint létem is...
Látom, amint
múltammal
összeölelkezik
a MOST,
és a meghitt csendben,
együtt van a JELEN,
és elmúlt életem...
Most minden végtelen...
Múlt és jelen
együtt van ITT
és MOST velem,
ahogy a lila, pöttyös,
megcsorbult szél?
kávéskészletem
utolsó darabja,
a h?séges, vén,
törött kávéscsésze alja is
itt van a múltból
h?séggel velem maradva.
Élek hát újra...
hallik a csendem...
Üzenet jön halkan
valahonnan,
s a néma,
dermedt pillanatban,
a legördül? könnycsepp is
félúton megpihen
az álló id?ben,
ahol áll a végtelen...
Tétován billen a
félénk könnycsepp,
miel?tt legördül
a vén porcelánon,
s életem a könnyel
az id?tlen út alatt
a mozduló id?ben
filmként végigszalad...
és a néma csendben
megszólít az a néma hang:
Indulj! Haladj!
Még egy utolsó,
lassú mozdulat,
amíg leteszem
a kávéskanalat
a vén csészealjra,
és a mozdulatban
már a MOST van.
ÉLEK hát!
MINDEN
MOST
VAN!
* |
|
|
- október 06 2007 06:52:25
Szép ez a vers, a gondolatai, a formája és emlékei.Egy kávézás közben jelenik meg a múlt és jelen és bizony ez velünk is számtalanszor megtörténik. |
- október 06 2007 11:43:15
Köszönöm kedves szavaidat, gondolataidat Denes. Igen, és talán még annyi a vershez, hogy egyre gyakrabban döbbenünk rá - különösen egy bizonyos kort megélve - hogy milyen fontos a MOST... a pillanat, amit megélni egészen más, mint túlélni... |
- október 07 2007 08:39:09
Tudom, van olyan fájdalom, melyet sohasem tud elfedni teljesen a jelen, s?t, még a távoli jöv? sem. Gyönyör? versedben feltárulnak, szeret?, kedves szíved, örökké ég? könnyei.
Szeretettel
Gyula |
- október 07 2007 11:42:41
Köszönöm ért?, szép gondolataidat, Kedves Darkangel. |
- október 07 2007 11:43:42
Kedves Gyula! Hálás vagyok megtisztel?, er?t adó gondolataidért, kedves figyelmedért, figyelmességedért. Köszönöm. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 23. kedd,
Viktória napja van.
Holnap Ádám, Éva napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
