Emlékképek sora fájdítja összekarcolt szívem.
Ha lehetne, mennyi mindent másként tennék újra,
Semmit sem ér a fénylő nappalok ragyogása,
A fájón nyíló rózsák ezernyi sárga szirma
A forró, lángoló éjszakák nélkül kettesben Veled!
Amikor nem tudni, csak érezni lehet, a létet
A létet, ahol eggyé olvad a jelen a múlttal,
Gyötrő vágyakozás, két szempár egymásba kapaszkodása,
Ahol megszűnik minden, a tér, s az idő, nincs más
Csak egy végtelen szerelem soha el nem tűnő varázsa!
Gyöngyszemű!
Még egyszer újra kellene élni minden éjszakát!
lenabelicosa - június 08 2010 12:04:58
Már semmi sem lenne olyan, mint volt... Viszont más lehet.... Másképp megélni.
Nagyon szép a versed. Imádom ,a sárga rózsát.
Szeretettel: léna,,,,,,
Gyongy - június 08 2010 18:57:46
Köszönöm szép a sok hozzászólást, a kedves sorokat Manon, pircsi47, Jolika, Zsannna, gufi, gizi, Maryam, Pirike, ZETA, lenabelicosa Nagy öröm, hogy ennyien olvastatok és hogy tetszett a versem.
Ez a szerelem a sírig elkísér Téged!
