|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Régóta ott állt már az erdő közepén.
Nem lakta senki, már az enyészeté.
Kívülről lekopott a falról a festék.
A fedelét, a téli szelek szedték szét.
A tornáca tágas, s talán, valaha szép.
Most beborította a zörgő őszi levél.
Ha odanézek, mindig arra gondolok,
Biztos egyedül élt, az, aki itt lakott.
Kíváncsi voltam, vajon mi van belül.
De nagyon féltem bemenni egyedül.
Aztán mégis összeszedtem magam.
Az ajtó kinyílt, könnyedén, hangtalan.
Lehangolt mindaz, ami bent fogadott.
Az ablakszemek, hályogosak, és vakok.
Elhúztam a függönyt, s beáradt a fény.
Enyészet ült a ház minden szegletén.
Nem sok holmi volt a kis faházban.
Egy asztalka, két csorba bögre rajta,
A falon feszület, s egy halovány kép,
S amott sarokban, két bicebóca szék
De a hajdani lakóra, nem utalt semmi.
Megborzongtam, ideje innét elmenni.
Visszanézve, még megláttam valamit.
Egy poros hintaszék, ringatta a titkait.
|
|
|
- június 14 2010 05:41:37
Ezt igen szépen fogalmaztad meg!
A gondozatlan elhanyagolt faház átvitt értelemben bármi is lehetett volna. Még akár ember is.
És a hajdani lakóra már alig-alig utal valami...
És szép a befejező versszak is.
Az egész nagyon tetszett.
Szeretettel: szisz |
- június 14 2010 05:54:03
Látod , látod Zxuzsu ! Ha szóltál volna, hogy együtt nézzünk szét bent.... |
- június 14 2010 08:38:51
zsuzsu kedves!
Bennem a hintaszék maradt meg, s szívesen venném erről a folytatást, mert egy klassz bevezetőt írtál egy múltról, amibe beléptél.
Vajon, miket mesélne a hintaszék?
Grt. Sancho |
- június 14 2010 10:12:39
Nagyon szépet alkottál!Borzongva gondoltam bele az elmúlásba!Ez a vers lehet egy allegória is...Egy magányos élet léte,Egy nincstelen magány...
Megfogott és egyben megrázott! |
- június 14 2010 10:32:22
Kedves Zsuzsu!
Nagyon tetszett a versed.
Gratulálok!
Lili |
- június 14 2010 10:41:21
Kedves Zsuzsu!
Tudom, milyen érzés egy olyan házba bemenni, amelyet régen laktak, és az enyészeté lett. Az "Apám hagyatéka" c. írásomban éppen hasonló eseményről írok. Csak annyiban különbözik, hogy az próza, és tudtam, hogy ki lakta legutoljára.
És jó pár évig én is laktam ott születésemtől fogva.
Gondolatébresztő lehet egy ilyen, a már enyészeté lett házban körülnézni, mert abból lehet utalni az onnan eltávozott életvitelére, életmódjára.
Üdv.: Torma Zsuzsanan
|
- június 14 2010 10:54:58
Jó volt olvasni, nagyon szépet írtál.
Szeretettel:Gizi |
- június 14 2010 12:11:39
Különös ódon hangulatú versedhez gratulálok!
Szeretettel, Zsanna |
- június 14 2010 15:55:38
Szépen megírtad, szegény magányos kis ház és szegény akié volt, magánya, titka még ott ringatózik a hintaszékben.
Szeretettel Joli |
- június 14 2010 20:40:26
Szép leírói vers.Gratulálok!! |
- június 14 2010 20:46:15
Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat, nagyon kedvesek vagytok. Szeretettel: zsuzsu |
- június 14 2010 21:14:55
Szép versben örökítetted meg a Titkok Házát! Telis-tele varázslattal.
Szeretettel, Feri |
- június 14 2010 21:35:28
Köszönöm Feri, hogy olvastad. szeretettel: zsuzsu |
- június 14 2010 22:19:57
igen, ez marad utánunk - és titkaink lehangolóak, félelmetesek? |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 06. kedd,
Boldizsár napja van.
Holnap Attila, Ramóna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
