|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Mellőlünk a falevelek kiszakadnak
És szárazan peregnek,
A szél is lepihent...
Merev egy kép, nagy itt a hallgatásuk a madaraknak.
Az Idő... nem is tudom ?!
Megállt vagy csak lassan folyik...
Óráját nem hallom,
A csend keresztre feszít.
A tollam... íróeszközöm kezemből kiesik,
A szavak elhalnak,
Arcomon a könnycseppek...
Lecsorognak barázdáin.
Az Idő átalakult,
Talán csak egy pillanatra.
Oly kicsinynek tűnik a világ...
Az örök pillanatot semmi nem zavarja.
Magamat kérdem: Minden elhal?
Miért hallgat minden ?
|
|
|
- június 16 2010 17:55:18
iytop! Nagyon szépet írtál,
igazán szép komoly vers!
Gratulálok: Pircsi |
- június 16 2010 18:38:46
Kedves Elemér!
A csended ....igen szép.
Csak a gondolatok zavarják, de azokat is mintha megfojtaná a síri csend!
Kérdéseid is elhalnak csöndben.
Nagyon megfogott!
Szeretettrl: szisz |
- június 17 2010 12:13:21
Nagyon különös hangulatú a versed, s valahogy érezni benne a vihar előtti csendet; mert hogy nagy vihar előtt áll a világ
Szeretettel, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 03. hétfő,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
