|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Jön, és kiterjesztett fekete szárnyakkal
Betakarja a várost a téli alkonyat.
Rám telepszik, átfon, majd magába zár,
És sűrű csenddé kövül meg, a magány.
Este, egyedül, minden sokkal jobban fáj
A szavaid emléke kőként arcomba vág,
Minden mondat megüt, és mélyen megsebez.
Mert két kézzel szórtad szét a reményeimet.
|
|
|
- június 17 2010 04:19:44
Kívánom jobb legyen ne ilyen szomorú.Szép,gratulálok!! |
- június 17 2010 05:39:57
nehéz a magény |
- június 17 2010 05:54:10
Szomorú a magány.De újra napsütés jön.
Szeretettel:Gyula |
- június 17 2010 07:35:21
zsuzsu kedves!
Ha csak a második versszak lenne magában itt, akkor is megállná helyét, eszméletlen.
Igaz, magányos lenne.
"Este, egyedül, minden sokkal jobban fáj
A szavaid emléke kőként arcomba vág,
Minden mondat megüt, és mélyen megsebez.
Mert két kézzel szórtad szét a reményeimet." - ezeket el is viszem magammal, engedelmeddel.
Grt. Sancho |
- június 17 2010 08:42:20
Szomorú, de nagyon szép Hangulat.
Üdv. Pirike |
- június 17 2010 11:54:06
A tél borúja sokunkban kiváltja ezt az érzést, igaz soraidat.
nagyon tetszett.
Szeretettel Joli |
- június 17 2010 12:43:24
Hú, de szomorú! Viszont nagyon szépen kifejezően írtad meg!
Szeretettel, Zsanna |
- június 17 2010 13:55:52
Marianna!
szép versedhez gratulálok, de ne maradj egyedül, nem igaz, hogy nincs barátnőd, vagy társaságod, majdcsak öszefutsz valakivel, akire nem is gondolsz!
Szeretettel: Pircsi |
- június 17 2010 15:28:35
Csatlakozom Sancho véleményéhez! Gratulálok!
Szeretettel, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 09. péntek,
Marcell napja van.
Holnap Melánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
