|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Szomorú madár most az est:
Alvadó csillagok homlokán.
Szűnni s elhullni sosem rest,
Vértályog támad a Nap nyomán.
Tovagördül most minden kavics,
Iszonyat zörög léptemen,
Az ég felettem oly zord s hamis
A belémbolyduló képzeten.
Vaskapu nyílik s hallgat a szó:
Ég-lámpa csörren a tó felett.
Könnyű álmot igéz, altató
Foszlánnyal simítja lelkemet.
Fényt tölt bent kupámba az öreg
Sors, míg halk szavakkal elmereng
Mindazon mi könnyed jajjal
Keresztezett fény ajakkal,
S eltemet, úgyis eltemet,
Isten látja majd lelkemet. |
|
|
- június 19 2010 13:47:02
Nagyon szépet írtál, tetszett a versed!
Gratulálok: Pircsi |
- június 19 2010 14:48:21
Köszönöm  |
- június 19 2010 15:10:02
Szép vers!!Gratulálok!!! |
- június 20 2010 10:55:27
meseszép, szinte éteri... |
- június 20 2010 11:03:36
Kedves Arculat!
Viszem a versed a verstáramba; három napja ez a vers tetszik a legjobban a Rapista Renoiros "festménye" után! Nagyon-nagyon gratulálok!
Üdv, Zsanna |
- június 20 2010 11:27:14
Köszönöm szépen..
Kedves bZsana, megtisztelsz..
Üdvözlettel:
Arc |
- június 20 2010 21:46:09
Szia Arc!
Kidolgozott, remek verset hoztál! A sors már csak ilyen, s nekünk alkalmazkodni kell. Remélem jobb is lesz! Így kell lennie! |
- június 22 2010 12:07:25
Szépek a megszemélyesítéseid, jól szemléltetsz.
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 13. péntek,
Luca, Otília napja van.
Holnap Szilárda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
