|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,205
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Múlnak az évek, változnak az évszakok,
Örök forgás, s csak egy dolog állandó!
Szeretlek, s nem jöhet utánad senki!
Fáj a hiányod, ezernyi sebb?l vérzek,
Mond miért nem tudok mást szeretni?
Miért? - ha úgyis tudom, hogy kés??
Hallom a hangod, látom a mosolyod,
Nem tudlak kiszakítani a szívemb?l!
Meddig akarsz fogva tartani még?
Nem akarok sétálni elhagyott utcákon,
Illatod, s lépteid nyomát kutatva.
Mert tudom már nem vagy az enyém!
Ki volt a hibás, melyikünk mondta, hogy vége?
Mindketten! elrontottuk ami szép volt.
Maradtak az emlékek, s a múlt varázsa.
Nem akarom hallani többé rekedtes hangod,
Ahogy jó éjt kívánsz nekem az éteren át.
S én csendesen álomba sírom magam.
Nem akarom, hogy így legyen! |
|
|
- október 10 2007 09:16:44
A gerincemen vibrált végig a borzongás. Ilyen csodálatosan mély szerelem, és ilyen összeszorított kitartás. Annyira ellentmond egymásnak a kett?, hogy abból a fájdalom jön át a leger?sebben. Nagyon jó, eszméletlen jó. Ica |
- október 11 2007 08:54:53
Csurig tele tomboló érzelmekkel. Ezt a modalitás sokfélesége szépen szemlélteti. Nagyon átéreztem.
Maryam  |
- október 11 2007 17:12:18
csak azonosulni tudok az el?ttem szóló Icuval és maryammmal!
Iszonyú töltete van a versednek.
Szeretettel: Marika |
- október 12 2007 13:31:04
Szép, hatásos, szomorú, fájdalmas... (Üdv.: Á.E.) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2022. július 02. szombat,
Ottó napja van.
Holnap Kornél, Soma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
