Napkorong

Tudjátok egy esős nyár után,
Mely végtelennek tud tűnni,
A Hold az Égbolton Ősszel jön,
S egy gyönyörű látványt tud mutatni,
Mert értékes öröm.

A régi emberek az igazi szerelmesek,
Annyira hozzákötődtek ehhez az élményhez,
Mert hozta a szerelmet...
Misztikus Égitest, kiemelte az érzelmeket.

Abban az időben sok néznivaló nemigen volt,
Munka után bárkával a tavon,
Hol párosával figyelték vagy egymás öléből,
A teliholdat vagy fázisait a vágytól.

Azok a majálisok, melyek későig tartottak...
Díszvacsoraként húzódtak,
Igazi demokrata érzéseket tápláltak,
Hol mindenki egyforma, gyönyörű párokként a Hold alatt meghúzódtak.

Mára hozzánk is eljutott, mint zenei átdolgozás,
Kis Argetin száraz fű,
Háromlevelű, a szerencséseknél négylevelű lóhere,
S a képzelet segítségével a valóság oly hű.

S ha megkérdeztek engem: És Te ?
Mandulával kint voltunk minden este,
És fülébe suttogtam reszketve:
Ha a Holdnak megfelelő markolatot tennék,
Egy gyönyörű legyezővel megajándékoználak,
A hideg árasztó színével.
Tudod Te Elek: A Holdat sokszor felhők takarják,
S mikor világossága visszajő...
Felfrissül minden tekintet.

Figyeld csak Mandula: A Hold hideg fénye
Hogyan festi a fákat
A tó tetejére.

Elek, szép szavak... de figyelem:
Ha hullani kezdenek a hópelyhek a szilvásra,
Én ágaikról gyűjtöm őket,
De elolvadnak a kezemben...
Hát vigyázz az érintésekre s a szádra.

Hozzászólások

hubart - June 30 2010 07:00:38
Mennyi kedves emlék, és árnyalt érzelem van a versedben, Elemér! Az emberarcú világ őskövölete ez..., sajnos! Kár, hogy kevesen értik meg a lényeget! Gratulálok!
Üdv, Feri