|
|
Hátulról láttalak álmomban-
Korán reggel a csont roppan,
Bőr alatt még alszik a vágy,
Testmeleget ásít az ágy.
Ahogy fésülöm fásult gondolataim
Kávét iszom, átjár a szacharin,
Áll a levegő, gőzölög a padló,
Dísznek használt hamutartó-
És láttalak álmomban, te voltál,
Sebekre tengeri sót kanalaztál,
De szeret az ég, s elhordják majd a termeszek-
Vékony jégréteg alatt támasztom annak a talpát, akt szeretek.
|
|
|
- július 11 2010 18:48:38
Szép szerelmes vers, kicsit az utolsó sort nem értem, de a többi szép.
Gratulálok: Pircsi
Megmagyaráznád azt a vékony jégréte alatti támasztást? |
- július 11 2010 20:16:20
"Testmeleget ásít az ágy." Nagyon különleges a megszemélyesítésed. Nagyon nagy fájdalom van benned: "Sebekre tengeri sót kanalaztál," Tetszett.
Maryam |
- július 12 2010 15:48:36
Köszönöm nektek
Az utolsó sor az "óvni akarást" jelképezi - ha én már a jég alatt lennék a vízben, őalatta ne szakadjon be, felfelé nyújtózom és kísérem lépteit. |
- július 12 2010 18:33:28
Gyönyörű, különleges képekkel tarkított versed tetszett
Üdv Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 08. vasárnap,
Mária napja van.
Holnap Natália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
