|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Istenem, ahogy az életbe mélyedek,
Minden formát átveszek,
Vagy talán hasonlatot keresek...
Hol gyémánt fehérek a virágok s Télben a hópelyhek.
A magas fenyőket belepi a hó,
Óriás krizanténoknak tűnő szálak,
S a fehér vékony nyírfák...
Közöttük a szél játszik, fuvolázgat.
S a fehér végtelenségen,
Szerelmem, e környezetben Te is létezel.
Lépéseid, vékony füstként ide-oda járnak
S az északi szélben, hol tisztán, hol homályosan látlak.
Ó, már csak Én vagyok,
Ki még emlékszik mindezekre,
De lassan minden eltűnik,
Csak a forró szív vágya, mi megmarad...
Hogy a hótorlaszokat elseperje.
|
|
|
- július 27 2010 15:49:49
Szép vers, gratulálok: Pircsi |
- július 27 2010 16:37:36
Nagyon szép! Tetszik!
Szeretettel:Geot |
- július 27 2010 23:38:59
Kedves Elemér!
Idő hiányában régen olvastalak... bocsáss meg érte!
Ez a versed remek Mű !!!
A magas fenyőket belepi a hó,
Óriás krizanténoknak tűnő szálak,
S a fehér vékony nyírfák...
Közöttük a szél játszik, fuvolázgat.
....ez a versszak tetszik a legjobban, de mesteri az egész darab.
Téli képed teli érzelemmel! nem is fázom már!
szeretettel. Attila |
- július 28 2010 07:31:52
Csodálatosak a képeid, és a versednek LELKE van, mint mindig. Gratulálok!
Üdv, Feri |
- július 28 2010 09:48:46
Kedves Elemér!
Gyönyörű a versed, és a rímek si nagyon jók, örülök, hogy ilyen szépet olvashattam megint Tőled!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 17. szerda,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
