|
|
 
Azt álmodtam:
Egy ezüst színű gondolában a víz felszínén lebegtem
S az Idő szent helyéről kilépve... az Éjben megszomjaztam,
A virágok nedvéből táplálkoztam,
De a valóságot elárulták,
A hódító szirmok, azok a bizonyos virágok.
Álltam a felhős Ég alatt:
S úgy tűnt, hogy párolog a tenger,
A gondolataim mély kövek,
Csak ültem reszketve a nyirkos Éjben,
Mint a befejezetlen történet a rengetegben.
Ó mennyire hideg van:
Óhajómmal próbállak felmelegíteni,
Gyermekies lángolásom és lelkemben azok a csodás pillanatok...
Csak szeretni, de Ő démon és jeges, mosoly még nincs,
Esőcseppek között várom azt az érzést...
Hogy viszont szeressen, felém nézzen, nevessen.
Csak most jöttem rá:
A Te világod kék szenvedés, remegés,
A szavad eteti az Éjt,
S kigúnyolod lázadóként mindazokat...
Kik szabadságukat elvesztik, házasokként.
|
|
|
- augusztus 05 2010 20:12:49
iytop!
Jó kis vers és milyen igaz!
Sajnos utólag okos az ember!
Gratulálok ircsi |
- augusztus 07 2010 07:35:02
nagyon szép és meglepő képek! |
- augusztus 07 2010 14:48:44
Tetszett az írásod kedves Iytop!
szeretettel Tay |
- augusztus 07 2010 19:01:49
megérdemelted a kiemelést! |
- augusztus 07 2010 21:22:09
Szép és egyedi a versed. Örömmel olvastalak.  |
- augusztus 07 2010 23:05:03
Igen komoly érzelmi bomba a versed.
Halk, finom szószerkezeteid nyugalma mögött tűz és víz harcol!
Többször olvasós remek munka!
Pistával egyetértek.
Szeretettel. attila |
- augusztus 08 2010 09:22:15
Nagyon tetszik a versed. Egyszerüen szép.
Szeretettel: ZETA |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. július 13. hétfő,
Jenő napja van.
Holnap Őrs napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
