|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,185
Nem aktiváltak: 0
|
|
Elfelejtettem mire gondoltam.
Elfelejtettem minden gondomat.
Csak ámultam-bámultam.
Egy csodában úszkáltam.
Rabul ejtett a kékség.
Rabul ejtett a mélység.
Gyönyörű volt minden.
Gyönyörű és rideg.
Hűvösnek éreztem,
De ezt csak a kék tette.
Körülvett ez a szín.
De nem volt szorító kín.
Tekintetem egy pontot szúrt ki,
S nem tudtam onnan mozdulni.
Őszintén, nem is akartam...
Jól éreztem úgy magamat.
Egy angyali hang hozott vissza,
Mely üde volt és tiszta.
Két kék szembe bámultam.
Szem volt csak, ahol ámultam. |
|
|
- augusztus 10 2010 07:18:12
Nagyon szép élmény!
Gratulálok:Geot |
- augusztus 10 2010 10:20:04
Szép versedhez gratulálok: Pircsi |
- augusztus 10 2010 14:45:32
Kedves Csajoss!
Két kék gyönyörű szempár nagyon el tudja varázsolni az embert és az ember lányát is. Én is tudom, volt ilyenben részem.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 15 2010 06:40:25
Köszönöm-köszönöm, de igazából ez nem az én érdemem. Ugyanis, ha Ti néztetek volna bele ebbe a gyönyörű szempárba, biztos vagyok benne, h jobb verset írtatok volna... Nekem csak ennyire futotta... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. február 22. péntek,
Gerzson napja van.
Holnap Alfréd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
