|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Varga Pálné, Márta néni emlékére
Ha élne még, most megsimogatnám a kezét.
Szót fogadnék, jó lennék, akár az angyalok,
Mert néha miattam, de sokat bosszankodott.
Hittem, tízig számolni az maga a tudomány,
S ha untam az órát, én a kis megátalkodott,
Bizony kiszaladtam, otthagyva csapot-papot.
Követőm, akadt volna mindjárt számtalan,
Hiába kiabált, és ütött az asztalra jó nagyot,
Szentül hittem, hogy a nap hőse én vagyok.
Majd az ellenőrzőt kérte, s hosszan írt bele.
Nem tudtam mit, de büszke voltam nagyon,
Mikor anyám kérdezte, mit írtak angyalom?
Én néztem az arcát, ahogyan lassan olvasott.
A nyájassága eltűnt, éreztem rajta a haragot.
Az asztalfiókba nyúlt, vészjóslón hallgatott.
Tiszteletről, jó modorról, szépen kioktatott,
És nem is kellett többé, hogy elmondja újra,
Mert egy fakanál zenére, jaj, keserves a nóta.
Így esett hát, az én gyors megvilágosodásom.
Majd kálváriám híre, Márta nénihez is eljutott,
Mert annyi szólt: sajnálom, s megsimogatott.
Türelmét megköszönném szépen, ha élne még.
Ő volt a legkedvesebb tanárom a föld kerekén,
Mert barátsága, szeretete, élete végéig elkísért. |
|
|
- augusztus 10 2010 20:59:05
Szép megemlékezés!
Gratulálok: Pircsi |
- augusztus 10 2010 22:06:11
Kedves megemlékezés.
Vannak kifejezetten jó humorú versszakaid. |
- augusztus 11 2010 08:12:59
Jó néha így visszaemlékezni, nekem is volt egy Márta nénim, nem rég bukkantunk rá ált.iskolai osztálytársaimmal.
Szeretettel Joli |
- augusztus 11 2010 09:11:44
Kedves Zsuzsu!
Épp az imént olvastam egy verset, amit írója a jó Tanító bácsi búcsúztatására szánt. A Te jó Tanítónénid sem akart rosszat azzal, hogy az ellenőrződbe beírta, hogy egy néha"csintalankodsz" az órákon. Anyukád ezzel szemben sokkal szigorúbb lehetett, ahogy a szavaidból kivettem.
Én is tudom, hogy milyen a fakanál és a husáng nyoma utáni fájdalom, még jó, hogy ezek a rossz emlékek idővel elhalványulnak, bár sosem felejtjük el!
Azt hiszem, jó szóval, okos és bölcs magyarázattal a szülők is sokkal többre mennének egy-egy pofonnál vagy sarokba térdeltetéssel. Sok esetben azonban még az anyák is nevelésre szorulnak, nem csoda, hogy nevelni sem tudnak! Nekem ez a véleményem. Nem véletlenül van olyan tantárgy a felsőfokú intézményekben, hogy "Tanulásmódszertan". A tanulás módszerét, hogyanját is el kell sajátítani. Talán nem ártala a "nevelésmódszertant" is bevezetni már az általános iskolákban is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 11 2010 10:58:51
Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a hozzászóléásaitokat. A történethez annyi tartozik, hogy, mikor elsős lettem, az addig minta gyerekből kibújt az ördög. Addig jutott a helyzet, hogy azt mondta a tanárom, hogyha a padom köré rajzolt krétakört átlépem, akkor lenyel. Átléptem, és erre beírta, az ellenőrzőmbe, T. Szülők ! a gyermek nevelhetetlen. Anyu pedig pPillanatok alatt elmagyarázta a helyzetet, és kellő nyomatékot is adott szavaiknak. Soha többé nem volt baj velem. A tanárnőmet imádtam, haláláig tartottuk a kapcsolatot. No ennyit akartam még hozzáfűzni. Köszönömi: zsuzsu |
- augusztus 11 2010 13:47:23
Nagyon szépen írtad, gratulálok.
Szeretettel:Gizi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 18. csütörtök,
Auguszta napja van.
Holnap Viola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
