|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,198
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Hosszú órák óta üldözöm az árnyam,
Bárhogy igyekszem, mindig előttem jár,
És még növekszik is, kezd fájni a lábam,
De végül én győzök, napnyugtakor megáll.
Úttársként kezdjük a napot holnap,
Mellettem, ballaghat csüggedhetetlenül,
Bal oldalt, míg a Zenitre nem ér a nap,
Ebéd után pedig jobboldalra kerül.
Aztán, hazafelé majd ö fut utánam,
S bárhogy is igyekszik utol soha nem ér,
Fáradtan liheghet lépteim nyomában,
Meg nem állok addig, míg kegyelmet nem kér.
JMedve
|
|
|
- augusztus 12 2010 04:46:29
ötletesen szépen kifejezted! |
- augusztus 12 2010 08:54:01
Kedves JMedve!
Nagyon szép a versed, amelyben "vetélkedsz"árnyékoddal, aki egyébkét megfoghatatlan, hiszen valójában nem is létezik.
Sokan úgy mondják, hogy a fény hiánya. Egy jelenség.
Csak akkor érhet véget a vetélkedés, amikor nincs fény, nem süt a nap, ahogy írod is.
Kimeríthetetlen a témák tárháza, amiről írhatunk.
Neked ez e versedben nagyon jól sikerült!
Öröm volt olvasni hibátlan keresztrímes versedet.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 12 2010 10:09:36
Medve!
Jópofa verset írtál,gratulálok ircsi 
Tudod ez olyan,mint mikor a kutya kergeti a farkát! |
- augusztus 12 2010 13:31:31
Nagyon ötletes témát verseltél meg, tetszett a versed.
Maryam |
- augusztus 12 2010 21:30:13
Nagyon jó vers, s tényleg ötletes!
Gratulálok!
Zsanna |
- augusztus 13 2010 04:54:02
teljesen jó |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. április 08. szerda,
Dénes napja van.
Holnap Erhard napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
