|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
Néptelen téren
végtelen üresség ásít,
kopár házfalak, csukott ablakok,
csillagtalan éjszakában
gondok alszanak.
Tömör felhőkből napokig áradó eső,
elemi csapás - termés-temető.
Fásult emberek keserve,
szomorú szemek
könnye
arcukon pereg.
Elfáradt a szeretet.
A teljesítetlen ígéretek
szívükben csüggedést szülnek,
reménytelenek
lettek... |
|
|
- augusztus 14 2010 17:44:28
Mamuszka!
Gratulálok, kissé szomorkás bemutatkozó versedhez!
Biztos lesz másmilyen is!
Szeretettel: Pircsi |
- augusztus 14 2010 22:03:01
Valóban depresszió sugárzik a soraidból! De hát erről szól a vers!
Gratulálok:Geot |
- augusztus 15 2010 07:55:46
Igen, ez nagyon szomorú!
De ha Istenhez fordulnának..(?)
Versed szép lett, gartulálok!
Zsanna |
- augusztus 15 2010 17:46:30
Érdekes jó vers.
Szeretettel:Gizi |
- augusztus 15 2010 20:09:59
mamuszka!
a versed viszont nem reménytelen,kiváncsian várom a folytatást!
szeretettel:mine |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 25. kedd,
Géza napja van.
Holnap Edina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
